A tizenkettedik felismerés

A DÖNTÉS ÓRÁJA
A Mennyei Prófécia üzenete, hogy “spirituálisnak lenni” több mint csupán elméletben hinni néhány istenségben. Maga után vonja az élet egy teljesen más dimenziójának felfedezését, amely kizárólag spirituális szinten valósul meg. Ha valaki egyszer felfedezi a spiritualitást, az felismeri, hogy a világegyetem tele van mindenféle váratlan találkozással, megérzéssel és titokzatos, rejtélyes véletlenekkel, melyek mindegyike életünk és valójában az egész emberiség történelme mögött rejlő magasabb cél elérésére irányul. Ekkor az egyetlen kérdés az erre a valóságra ráébredő kereső számára az, hogyan működik valójában ez a titokzatos, rejtélyes világ, illetve az, hogyan kezdjen bele, hogy saját életében is átélhesse a világ titkait, ezeket a csodákat. Ezeknek a válaszoknak gyakorlatiasnak kellett lenniük és működőképesnek az igazi világban, bármilyen misztikussá vált is az.
A tizenkettedik felismerés mutatja meg majd végül, hogyan éljünk (hogyan kell élni) magasabb szinten ezzel a spirituális tudással.
A Dokumentum több olyan képességről ír, amelyek még nem fejlődtek ki az emberekben. A Dokumentum minden egyes része a spirituális tudás egy úgynevezett „Összefüggésének” van szentelve, amelyek közvetlenül a régi prófécia felismeréseire utalnak. (Integration: integráció, egységesülés – itt Összefüggésnek fordítottam)
Többféle néven nevezhetjük a felismerés élményét – a zóna, fokozott érzékelés, vagy szinkronisztikus áramlat. Minden elnevezés egy közös, központi jellemzőt igyekszik megfogalmazni: az ember (tapasztalati) élményszintjének hirtelen megemelkedése, amikor meghaladjuk a megszokottat és az események menetében egy magasabb szintű értelmet találunk.
Ez a szinkronisztikus érzékelés valamilyen módon a “középpontba helyez” minket, és túl van azon, amit az egyszerű véletlenektől várni lehetne – mintha egy magasabb rendeltetés, sorsszerűség bontakozna ki. Ehhez a megtapasztaláshoz az szükségeltetik, hogy minden egyes Összefüggést sorjában elsajátítsunk és életünk részévé váljanak, egyik a másik után, kezdve az elsővel: Meg kell tanulni fenntartani a szinkronisztikus áramlást.

Az Első Összefüggés arra hívja fel a figyelmet, hogy módunk van a szinkronisztikus áramlatban maradni. Korunkban az anyagi tekintetben könnyű élet egyre nehezebbé válik, kiterjedt pénzügyi és társadalmi bonyodalmakkal, szakadásokkal teli. Ez az Összefüggés mégis azt hirdeti, hogy minden kihívás egy komolyabb, jelentőségteljes spirituális ébredést vált ki belőlünk, ráébredhetünk több új képességre és érzékelésmódra.
Mindannyiunknak dönteni kell: magunkévá tesszük ezt a mélyebb spirituálist, vagy balsejtelmekben és félelmekben merülünk el? Ez egy kihívás. A bátorságé, de egyben a gyakorlatiasságé is. Bizonyos értelemben az események arra kényszerítenek bennünket, hogy eszméinket, hitünket átültessük a gyakorlatba és cselekedjünk. Az egyetlen lehetőség, hogy túléljük a világban lévő zűrzavart, amellyel szembe kerültünk, hogy másként éljünk, hogy életünket más módon folytassuk.
Az első képességünk, amely megmutatkozik majd, hogy képessé válunk a szinkronisztikus áramlatban maradni. Amikor a titokzatos véletlenekkel egyre gyakrabban találkozunk, akkor végül is megtapasztaljuk és magtanuljuk, hogy nem csak vezetnek bennünket, de védelmet is élvezünk ennek a történelmi időszaknak a veszélyeitől. Azok közülünk, akik rájövünk, hogyan maradjunk az áramlatban és hogyan építsük be ezt a tudást életünkbe, megkönnyítjük a többiek számára a későbbiekben a nyitást. Egyszerűen azért, mert befolyással vagyunk másokra.