Agapé – isteni szeretet?

 

A pünkösdi-karizmatikus kereszténységben elterjedt nézet, hogy létezik a szeretetnek egy „legmagasabb rendű” fajtája, ami önfeláldozással, önzetlenséggel párosul. Egyesek szerint ez a kereszténység értelmezésében nemcsak a legmagasabb rendű, hanem egyenesen olyan természetfeletti, ami csak Isten természetében létezik, és az emberek csak újjászületés által válnak képessé ezt gyakorolni.  Vizsgáljuk meg, hogy így van-e!

Szokás elmondani, hogy a Biblia írói görög nyelven három szót használnak a szeretet leírására.  Az egyik az eros, a másik a fília, a harmadik az agapé.  Az elsőt (eros) szokás a szexualitáshoz, a másodikat (fília) a felebaráti, baráti szeretethez, a harmadikat (agapé) pedig az Istenhez kötni. Nem tárgyalom az erost, mert ez az írás egy korábbi polémia reflexiójának része, amiben ez nem jelent meg nézetkülönbségként.

 Fília: 1. barátság, baráti kapcsolat; szerető megbecsülés; ragaszkodás 2. szeretet3. vonzalom vmi iránt

Agapé: 1. szeretet Sept.; felebaráti szeretet NT.; szerelem Sept. 2. szeretett lény Sept. 3. plur. szeretetlakoma, szeretetvendégség NT.

Érdemes megnézni néhány olyan szót is, aminek a fília illetve az agapé a gyöke.

ágápáó: 1. barátságosan fogad, szívesen lát 2. kedvel, szeret 3. többre tart vmit vminél 4. megelégszik vmivel

Fileó: 1. szeret, kedvel 2. szívesen lát; vendégszeretően fogad, megvendégel 3.szeret; helyesel; jóváhagy 4. szeretete jelét adja; megcsókol

Feltűnő, hogy az agapé értelmezése mennyire teletűzdelt jelölésekkel. Sept. jelöli a Septuagintát, az NT az új szövetséget. Tulajdonképpen olyan, mintha ez egyfajta szakszó lenne, ami eltér a görögök által használt hétköznapi, vagy akár irodalmi szóhasználattól. Meggyőződésem szerint ez ellentmondana az apostolok szándékának, amit például Pál ki is fejezett, miszerint ő a görögöknek görög akart lenni. Általában elmondható, hogy az írásokban az egyszerű görög anyanyelvű emberek számára is érthetően akart fogalmazni. Lényeges az is, hogy eredetileg az agapé szeretetvendégséget jelölt a ősegyházban is és csak később kezdett szakszóvá válni, mígnem mára elérte az isteni rangot. A kérdés persze az, hogy ez a fejlődés a kinyilatkoztatás megértésének fejlődésével áll párhuzamban, vagy attól függetlenül, vagy annak ellenére jött létre.

  A szeretet hosszan tűr, türelmes és kedves; a szeretet soha nem irigy, sem nem forr a féltékenységtől, nem dicsekvő vagy kérkedő, nem mutogatja magát fennhéjázva. Nem beképzelt (arrogáns és pöffeszkedik a büszkeségtől); nem durva (modortalan) és nem cselekszik illetlenül. A szeretet [Isten szeretete bennünk] nem ragaszkodik a saját jogaihoz és útjához, mert nem keresi a maga hasznát; nem sértődékeny vagy ingerlékeny, nem haragtartó; nem tartja számon az ellene elkövetett gonoszságot (nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie). Nem örül az igazságtalanságnak és a gonoszságnak, de örül, mikor az igazságosság és igazság uralkodik. A szeretet bármit és mindent, ami jön, kibír, mindig készen áll, hogy a legjobbat higgye minden emberről, reményei semmilyen körülmény között sem halványulnak el, és mindent kibír (anélkül, hogy meggyengülne). A szeretet soha nem vall kudarcot (soha nem halványul el, nem avul el és nem ér véget).

Erósz – szerezni vágyik, agapé – adni akar. Erósz a hiányon alapul, és ez motiválja, agapé viszont szabad arra, hogy a magáéból adjon. Erósz fölfelé törekszik – ez az ember útja Isten felé, agapé fölülről érkezik – ez az Isten útja az emberhez. Erósz igyekszik megnyerni az életet, mégpedig isteni és halhatatlan formában. Agapé ezzel szemben az isteni életből érkezik, ezért van bátorsága mások érdekében veszíteni is. Erósz a szükség-szeretet, agapé az ajándék-szeretet. Erósz mindig arra irányul, amit jónak talál, agapé viszont mind a jó, mind a rossz iránt megnyilvánul, feltétlen, a forrása önmagában van, s a körülményektől függetlenül túlárad önmagán. Erósz felismeri az értéket abban, akit vagy amit szeret, és vágyik rá. Agapé szeret, és ezért értéket teremt abban, akit vagy amit szeret. Erósz azt mondja: szeretlek, hogy szeress.

Agapé ezt mondja: szeretlek, mert szeretlek.