A kilencedik felismerés 1/2

Mit tudunk a többi dimenzióról?

Az emberek gyakorlati úton értik meg a misztikus tudatnak nevezett jelenséget. Magas tudatállapotokból rendkívüli eredmények, felismerések válnak elérhetővé. Tudatos megadás, behódolás játszódik le egyre több emberben.

A halál közeli és testen kívüli élményekben a tudat túléli a fizikai halálnak nevezett változást. Tudatunk létezéséhez nincs szükség fizikai testünkre.

A tudat és a felfogóképesség kitágítására való képességről bebizonyosodik, hogy tudatosan, akaratlagosan előidézhető létállapot.

A testen kívüli állapotban a „Második Test” jelensége nyilvánul meg, mely egy másik energiarendszerhez tartozik, és ötvöződik a földi élet rendszerével fáziseltolódással. A másik létsíkot nem szorítja határok közé az idő és a tér. Abban a rendszerben a gondolatok azonnal cselekedetté, mozgássá válnak; gondolatainknak a fizikai anyag sűrűbb közegében több időre van szükségük a megnyilvánuláshoz. Más dimenziókba való belépés módszereinek kidolgozása a huszonegyedik század elején már folyamatban lesz (van). A történelmi fejlődés e szakaszában az emberek ennek a másik síknak csak egy részét lesznek képesek felfogni vagy értelmezni azt a részt, amely összefügg a mi földi fogalmainkkal. Ahogy egyre több „felderítő” mind több információt hoz vissza, az általuk megszerzett tudás meggyorsítja majd az evolúció ütemét. Amikor elérjük a kritikus tömeget, az élet teljesen más formát ölt, mint amilyennek ma ismerjük.

A tudat kontinuum, mely nem csak fizikai testünkben létezik, hanem spektrum, mely végtelen, átterjed az időn és a téren túl, más energiarendszerekbe. Az emberi kontinuum a tudatnak csak egy kis szeletében működik.

Analitikus bal agyféltekénk fejlesztésével előmozdítjuk a tudás fejlődését, és elősegítjük a jobb agyféltekénkben az inspiráció létrejöttét.

Más dimenziókban végzett kutatások arra utalnak, hogy különböző életek sorozatát éljük le. Ebben a lélekfejlesztő folyamatban egyre több tapasztalatot szerzünk. Ebből következően életcéllal vagy küldetéssel rendelkezünk. Támogatnak bennünket az előző (és eljövendő?) életeinkben szerzett benyomások. Az ilyen útmutatásokat intuíciók, véletlenek vagy apróbb csodák formájában tapasztaljuk meg.  Sokak számára ezek a gondolatok idegenek, de lehetséges, hogy ez az emberi evolúciónak része.

Ezek a rendkívüli tudatállapotok azonnal megváltoztatják az ember önértékelését, és kitágítják hitük határait.

Az új ember a homo noeticus (noetika: tudat tanulmányozása) elmélyült tudatuk, önmaguk mélyebb megértése révén tökéletes kifejlődésüknek nem jelent akadályt a társadalom hagyományos kényszerei. Megváltozott lelki-szellemi világunk az érzések kifejezésén alapul, indítékait az együttműködés és a szeretet adja, nem a versengés és az agresszió. Logikájuk többszintű szimultán jellegű, nem lineáris vagylagos. Önazonosság-tudatuk befogadó-kollektív, nem elszigetelt-individuális.

Az emberiség a legrégebbi idők óta foglalkozik a tudat mélyebb rétegeivel. E tevékenység célja lehetett a gyógyítás, segélykérés felsőbb erőktől vagy az élet céljának keresése. Mai kultúránk mind nagyobb érdeklődéssel fordul a világmindenség összes területének felderítése felé. Őseinknek saját technikájuk volt a spirituális kapcsolatfelvételre és kutatásra.

Hol, mikor és hogyan érjük el a földi mennyországot?

Ittlétünk célja, hogy itt a Földön érjük el a mennyországot. A kétségbeesést, a reménytelenséget, a történelem jelen pillanatában az egyénben megtaláljuk. Az elvégzendő evolúciós munkának az is része, hogy tudatosítsuk a társadalmi problémákkal kapcsolatos belső érzéseinket, és foglalkozzunk velük. Foglalkozzunk a hatalmi drámáinkban megdermedt, fagyott energiával. Érzéseink megnevezése, érvényesítése felszabadítja azt a kreatív energiát, amelyet ma az érzések elfojtására fordítunk.