Bádonyi András

“Bennem már béke van. Nem szállok el a dicsérő szavaktól és nem omlok össze ha kritizálnak. Derűs nyugalommal szemlélem a történéseket.
Feladni? Soha! Csak nem erőből. Könnyedén, és mindig tisztességesen!!!
Ne érezd magad céltáblának! Ha ismered magad, már nem sérthetnek a kritikák és negatív megítélések!
Sok sikert az élethez!”

“Tudd, hogy senki nincs az abszolút igazság birtokában, vagy ha igen, akkor mindenki birtokolja azt. Így azután senki nem tarthatja magát egyértelműen mesternek, mert sosem tudhatja, ismerheti az esetleges tanítvány igazságát. Előfordulhat, hogy a mester tanítványa igazsága megismerésével tanítvánnyá válik.”

Oly sokszor hallottam, hogy csak egy férfi vagyok, nem tudok anyaként érezni, gondolkozni. De biztos, hogy “jó” dolog anyaként gondolkodni? Biztos, hogy azzal teszünk jót gyermekünknek, ha megoldjuk feladataikat? Senki jövője nem biztos, így az sem, hogy holnap tudok-e gyermekemről, vagy bárki másról gondoskodni. Hogyan számolok el magammal, amiért nem tanítottam, készítettem fel őket, miként tudják megoldani a leghétköznapibb feladatokat sem? Mindig erre gondoljatok édesanyák, amikor a könnyebb utat választván, inkább elvégzitek gyermekeitek feladatát, mintsem a tanítást, útmutatást választanátok! “Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni”