A gnoszticizmus

 

A gnoszticizmus a kereszténység kialakulásának korai szakaszában létrejövő, a rejtett, magasabb spirituális tudásban hívő szekták összefoglaló elnevezése. Az egyes gnosztikus szekták is jelentősen különböztek egymástól, ám egy valami megkülönböztette őket a keresztényektől. Velük ellentétben a gnosztikusok nem a hitre, hanem a tudásra helyezték a hangsúlyt. Egyesek a kozmológiára, az asztrológiára építettek, mások Jézus tanításaiból merítették tanításaikat.

A gnosztikusok elutasították és gonosznak tartották az anyagi világot, és a szellemi világ elérésére használták tudásukat. Egyik fő istenük Abraxas, kinek görög betűkkel írt neve számértékben 365-öt ad ki, azaz egy év napjainak számát.
Baszilidész (isz.125-140 körül), alexandriai gnosztikus filozófus kozmológiájában 365 mennyországot különböztet meg, melyek közül csak a legbelső, az anyagi síkot közvetlenül érintő érhető el az emberek számára. Az összes mennyországot uraló isten -a jót és rosszat is magába foglaló- Abraxas.

A legtöbb gnosztikus egyetértene velem abban, hogy a gnoszticizmus olyan spirituális és részben vallási utat kínál, amely titkos tudás segítségével juttatja ki az anyagi világ útvesztőjéből az embert. A gnoszticizmus a görög gnózis szóból ered. S itt kezdődnek a félreértések, mivelhogy a ma embere a könyvekben vagy akár szent iratokban olvasható, elsődlegesen az észre, a rációra és a tárgyi tudásra, ismeretekre alapozott tudásra gondolhat. Nos, ez nem a gnózis!!!A gnózis éppen a tudásnak a másik tartalma: érzékelésen alapuló, tapasztalati és személyes, mely mindig belső megértésből fakad és a megvilágosodáshoz vezet. Tehát a gnoszticizmus szükségszerűen ezoterikus jellegű, azaz csak az emberiség egy szűk köre számára hozzáférhető. De nem azért, mert bárkit is kizárnának a tudás megszerzésének köréből, hanem kifejezetten azért, mert nem mindenki hajlandó megtenni a tudás és az igazság megszerzéséhez vezető fáradtságos utat, vagy életet, vagy sorsot.Előbbiekből logikusan következik, hogy az emberiség nagy része agnosztikus, vagyis a nem tudás állapotában egzisztáló-vegetáló tudatszinten él.  Mondhatnók: a nem tudás, avagy a tudatlanság, illetve nem a valódi tudás istenítésére berendezkedett életformát folytat. Ebből kifolyólag szenved, öregszik, fél, szorong és nem képes elkerülni a halállal való könyörtelen találkozást. 

Kik a gnosztikusok?

A gnosztikusok a belső ismeretekre szert tevők csoportja, a belső, ezáltal külső tényezők által nem megingatható tudás birtokosai. Miben térnek el a keresztényektől? Olyan típusú igazságokat ismernek, melyek szabaddá teszik őket. Mitől? Az anyagi világtól, amit nem az igazi Isten teremtett. Tehát a gnosztikusok szemében az anyag kissé gonosz felhangot kap, melyet alacsonyabb rendű istenségek hoztak létre azzal a célzattal, hogy foglyul ejtsék az isteni alkotórészeket.

Az 1945-ben, a Nílus parti város, Nag Hammadi temetőjében felfedezett könyvtár tartalmazza a legtöbb gnosztikus szöveget. A könyvtár jelentősége megközelíti a holt-tengeri tekercsek felfedezését. (A holt-tengeri tekercseket a Holt-tenger partján Qumran barlangjaiban találtál meg 1947-1956 között. Az ókori zsidó vallásos szövegek gyűjteménye bőrtekercsek formájában tartalmazta az esszénusok tanításait. A tekercsek az ie. 150 és ie. 68 közötti időszakból származnak. Megtalálhatók közöttük az Ótestamentumról szóló korai írások, és megemlítik az igazságosságok tanítóját is, aki a kereszténység kialakulása előtt hirdette tanait, és a szekta tagja volt. A rómaiak által elűzött esszénusok, azaz a kereszténység előtti zsidó aszkéták szerzetesi közösségben éltek és vagyonuk közös volt. Hittek a halál utáni életben, elutasították a Templom szertartásait és elkötelezett pacifistaként (békeszerető, háborúellenes) éltek.) 

A Nag Hammadi könyvtárban előkerült az Igazság evangéliuma, Tamás evangéliuma és számos apokalipszis, amik új szemszögből engedték látni a gnosztikusok filozófiáját. Az addigi, egyházi személyek által írt kritizáló szövegek helyett egy teljesebb és tisztább gnosztikus hiedelemvilág került nyilvánosságra. Angol nyelven 1977-ben látott napvilágot a Nag Hammadi anyag, magyarul Kákosy László, Fény és Káosz című könyve foglalkozik a témával.

Az első gnosztikusnak Simon mágust tartják, aki szamáriai (Palesztína) volt és az isz. 1. században élt. Egy darabig együttműködött a korai kereszténységgel majd később ellene fordult. Az Apostolok Cselekedeteiben (8.rész) mint nagy hatalmú mágus szerepelt, aki magát felsőbbrendű, isteni lénynek tartotta. A későbbi hagyomány szerint Alexandriában tanult, majd egy Heléna nevű asszonnyal és harminc tanítványával járta Palesztinát. A Péter akták szerint később Rómában tűnt fel ahol összemérte mágikus erejét Szent Péterrel.
A későbbi gnosztikus mesterektől eltérően Simon saját magát istenné nyilvánította, Heléna pedig istennőként szerepelt mellette.
Tanításai szerint a nő, akit egy türoszi bordélyból menekített el, az első isteni Eszme (Ennoia) fizikai testben élő megnyilvánulása, annak az istennek az első gondolata, melyet Simon mágus testesített meg. Ez a gondolat hozta létre az angyalokat és azok seregeit, melyek megteremtették az anyagi világot.
Simon megfelel a héber Kabbala Chokmah szefirájának, az első megnyilvánult Istennek, míg Heléna a Binah szférának, a teremtés első gondolatának. Az okkultisták szerint Chokmah a Nagy Apa, a teremtő mag, míg Binah a Nagy Anya, a dolgok anyaméhe, minden forma és kép ősforrása. E kettő egyesüléséből jön létre az összes többi világ.

Az egyiptomi születésű Valentinus (110-175), gnosztikus költő és tanító, Bazilidész tanítványa volt. Tanítása szerint az istenség harminc aiónt ölel fel. (Az aiónok hosszú időegységek, világkorszakok. Aleister Crowley istenek tulajdonságaival ruházta fel az aiónokat, mint Ízisz aiónja (holdistennők kora), Ozirisz aiónja (napistenek kora) vagy Hórusz aiónja (a mágikus gyermek kultusza). A görög Aión isten kapcsolatba hozható a gnosztikus Abraxassal, de az isz. 2. és 3. század folyamán összeolvadt a Mithrász-kultusszal. (Mithrasz a fény perzsa istene, a Bika korszakhoz kapcsolódik. Nagy Sándor hadjárata után a vallások egybeolvadtak és Mithraszt a görög Héliosszal kezdték el azonosítani.)

Valentinus a harminc aiónt négy fő csoportra osztotta, melyek a 1.feneketlen mélység, csend, elme, 2. az igazság és világ, 3. az élet és 4. az ember, egyház. Ezek megfeleltethetők a Kabbala négy világának, a teremtés egyes stádiumainak. Ezek az Aziluth (Creatio Emanata – A Világosság és a Fény megteremtése), a Briah (Creatio Creata – Az ősképek megalkotása), a Jezirah (Creatio Formata – Konkrét dolgok ideáinak megformázása) és a Asiah (Creatio Facta – Létező anyagi dolgok létrehozása).A harmincadik aión, sophia (bölcsesség) teremtette az anyagot, és belőle született Ialdabaoth. János irata szerint Ialdabaoth, egy arkhón, akit Pistis Sophia teremtett a káosz árnyékából. (A gnoszticizmusban Sophia, az isteni bölcsesség női képviselője, ami a héber Kabbalah Binah szefirájának felel meg.) Ezután az oroszlán alakjában megjelenő, androgün jellegű Ialdabaoth teremtette meg a mennyeket és a földet.Valentinus szerint Jézus szerepe az volt, hogy visszaállítsa sophia eredeti státuszát, a Pléróma (a fény világa, a mennyei aiónok lakóhelye) vagy az istenség részeként.
A valentiniánus gnoszticizmus megalapítója szerint az aiónpárok között jelentős szerepet játszik a szexualitás, amit a szekta tagjai is előszeretettel utánoztak. Ezeket a szertartásokat a római Lupercalia előtt tartották. (A Lupercalia az ókori rómában Lupercus tiszteletére rendezett termékenységünnep, amit február 15-én tartottak. Lupercus Pánnal vagy Faunusszal azonosított termékenységisten, aki a hiedelem szerint a nyájakat védelmezte a farkascsordáktól. Az ünnepség során megtisztuló szertartásokat végeztek, mellyel a természet újjászületését igyekeztek elősegíteni és rítusokat végeztek az állatok védelmére a farkasokkal szemben. A csak báránybőrt viselő Luperci-k, azaz a farkasűzők a Palatinus-domb körül helyezkedtek el, és a nőket báránybőrrel csapkodták, hogy biztosítsák termékenységüket.)