A tértől való szabadulás kulcsa IX.

Hallgasd szavam:
tanítom a ciklus bölcsességét és Fényét;
tanítom, hogyan kergesd el a sötétséget,
tanítom, hogyan borítsd fénybe életed.
Keresd, hogy arra az útra léphess
mely az örök életre Napként vezet.

Kerüld meg a sötétség fátylát.
Légy Fénnyé a világban.
Légy a Fény edénye,
irányítsd figyelmed az űr Napjára.
Emeld fel tekinteted a Kozmoszra, a Fényre,
Szóld a Templomlakó szavát.
Oly dallam az, mely a Fényt lehozza.
Énekeld a szabadság dalát.
Énekelj lelkeddel.
Teremtsd meg a nagy rezgést,
mely az Egésszel egyesít.
Egyesülj a kozmosszal,
legyél a Fénnyel egy.
Legyél a Rend útja,
a törvényé ebben a világban.
Fényed a Nagy Fény,
mely a test árnyékán áthatol.
Felül kell emelkedj a sötéten
mielőtt a Fénnyel egyesülsz.
A sötétség árnyai körülvesznek.
Az élet megtölt áramával.
De tudd, hogy fel kell szállnod
testedből a téged körülvevő síkokhoz,mik egyek veled.
Nézz körül.

Lásd saját fényed tükröződését.
Igen, még a sötétben is
saját fényed keresztülhatol a fátylon.
A bölcsességet keresd mindig.
Ne hagyd, hogy tested illúziót tápláljon.
Haladj a fény hullámának útján, és
kerüld a sötétlő utat.
A bölcsesség tartós, a mindenség kezdetétől létezik,
pontosan azóta, hogy a káoszból az úton található törvény által
a harmónia keletkezett.
Halld a bölcsességet.
Hallgasd a hangot, mely a múltról szól
Igen, elfeledett bölcsességről szólok
mely a múltban rejtőzik,
elveszetten a körülvevő köd sötétjében.
Tudd meg, hogy te vagy minden dolog vége.
Ennek tudása elveszett, mikor az ember
megbéklyózva a sötétség rabságába került.
Hosszú-hosszú ideje megszabadítottam testemet,
Szabadon vándoroltam az éteren át
körberepültem az angyalokat, melyek az embert rabságban tartották.
Tudd, hogy szellem vagy,
A Test semmi, a Lélek Minden.
Ne hagyd, hogy tested által béklyóba kerüljön a Minden.
Szabadulj el a sötétből, és vándorolj a világosságban.
Légy szabad.

Légy igazi fény mely egy a Fénnyel.
Amikor majd a sötétség béklyóitól megszabadulsz,
és a térben a fény egyik Napjaként közlekedsz
tudd, hogy a tér nem határtalan,hanem angyalok és görbületek határolják.
Tudd, hogy minden mi létezik
az eljövendő még nagyobb dolgok megnyilvánulása.
Az anyag folyékony és mint áramlat halad
alakját változtatva.
Minden időben létezett a tudás;
sohasem változott, bár a sötétség ráborult;
sohasem veszett el, bár elfelejtették.
Tudd meg, hogy a térben, melyben lakozol vannak más terek,
épp oly hatalmasok mint tied;
összefonódnak anyagi világod lényegével,
bár maguk is különállók.
Egykor, a rég elfeledett múltban
Én, Thoth, megnyitottam a kaput,
és más terekbe hatoltam,
az ott rejlő titkok számomra feltárulkoztak.
Az anyag mélyén sok titok rejlik.
Az egybekötött dimenziók száma
kilenc, a tér ciklusainak száma ugyanennyi.
A tudatnak kilenc a kiterjedése,
és kilenc világ van a világokban.
Igen, Kilenc ura van a ciklusoknak
melyek lentről és fentről jönnek el.
A teret rejtett terek töltik ki,
mert a teret az idő osztja meg.
Találd meg a kulcsot a tér-időhöz,
és kinyílik általa a kapu.

Tudd azt is,
hogy a tér-időn túl van az eszmélet.
És ha erről mit
sem sejtenél, attól még ez
így volt és így lesz ezután is.
A benned található világok kulcsát

egyedül magadban leled.
Mert az ember a titok kapuja,
és a kulcs is egyben.
Keresd a körben.
Használd a Szót, amit adok.
Nyisd meg magadban a kaput, és biztosan életre találsz.
Most csak hiszed, hogy élsz, de életed halál.
Míg tetteidhez kötődsz nincs számodra élet.
A lélek szabad a tértől, és méltóságteljes a létezése.
Minden más kötél és lánc, melyektől
el kell szabadulnod.
Ne gondold, hogy az ember a földön született
még akkor sem, ha földi lény.
Az ember fényszülte szellem.
De tudás nélkül szabaddá nem lesz sose.
Sötétség hálózza be, és sötétség béklyói szorítják le lelkét.
Ám a kereső remélhet szabadulást.
Árnyékok vetülnek testedről.
A sötétség megtölti a teret.
Sugározz emberi lélek.
Töltsd meg a tér sötétjét.
Napja vagy a Nagy Fénynek.
Emlékezz erre és megszabadulsz.
Ne időzz az árnyékban.
Lendülj el a sötétből.
Engedd lelkedbe a Fényt, Nap szülöttje.
A fény győzelmétől eltelten,
szabadon a sötétség rabigájától,
Lélek vagy, mely egyesül a Fénnyel.

Te vagy a kulcsa minden bölcsességnek.
Benned minden idő és tér.
Ne élj a sötétség fogságában.
Szabadítsd meg fényed az éjszakától.„Nagy Fény, mely eltöltőd a Kozmoszt,
áramolj teljességgel az emberhez.
Készíts testéből lámpást, amely
kiolthatatlan.”
Hosszú ideje annak, hogy bölcsességet
vettem magamhoz, oly tudást,
mely az ember számára ismeretlen.
Messze a múlt tereibe utaztam az idő kezdetére.
Újabb és újabb tudást szereztem.
Úgy találtam, hogy a jövő tartja kezében
a kulcsot az összegyűjtött bölcsességhez.
Az Ámen ti termeibe alászálltam,
hogy még nagyobb tudáshoz jussak én.
A ciklusok Uraitól útmutatást kértem
az összegyűjtött bölcsességhez.
Azt kérdeztem tőlük:
„Hol van a Mindenség Forrása?”
A feleletet egy hatalmas hang adta,
a KILENCNEK hangja:
„Szabadítsd meg lelked testedtől és jöjj velem a fényre.”
Testemtől elszabadultán szálltam mint lángoló pernye az
[éjszakában.
Az Urak előtt megálltam, és az élet tüzében megfürödtem.
Megragadott akkor egy ember számára ismeretlen erő.
A tereken keresztül a szakadékokba kerültem,
ahol nem járt még ember.
Láttam a Rendet amint a káoszból
az éjszaka angyalai által alakot ölt.
Láttam a Rendből születő Fényt.
Hallottam a Fény hangját.
Láttam a szakadékok lángját,
a rendet mely a Káoszból pattant elő.
Láttam az éltet adó fény

Aztán szólt a hang:
„Halld és értsd,
a láng minden dolog forrása,
magában hord mindent.
Fényt kibocsátó Rend a Szó
és a Szóból lesz az Élet
és minden mi létező.”
Majd így szólt ismét a hang:
„A benned levő élet a Szó.
Találd meg magadban az életet,
és erőd legyen használni a Szót.”
Hosszan néztem a fénylángot,
mely a tűz lényegéből tör elő,
megtudtam ekkor, hogy az élet Rend,
és az ember egy a tűzzel.
Testembe visszaszálltam.
És ismét a Kilenc előtt álltam,
Hallgattam a ciklusok hangját,
mely erőteljesen rezgett felém:
„Tudd meg, Thoth, hogy az Élet nem más mint a Tűz Szava,
Az életerő mit keresel nem más mint a világban égő Szó.
Keresd a Szóhoz vezető ösvényt
és az erő biztosan a tied lesz.”

Aztán a Kilencnek ezt mondtam:
„Uram, mutasd nekem az ösvényt,
mely a bölcsességhez vezet.
Mutasd meg a Szóhoz vezető utat.”
Felelete így hangzott:
„A Rendben találod az utat, vagy nem látod,
hogy a Szó a káoszból szűrődik elő?
Hogy a Fény a tűzből áramlik?
Keresd meg életedben a rendnélkülit,
rendezd és hozd egyensúlyba.
Ha érzelmeid káoszát egyensúlyba hoztad
élteden rend honol.
A káoszból származó Rend elhozza neked a ForrásSzavát, és a ciklusok ereje véreddé válik,
lelked pedig erőssé a korokon át.
Így leszel a Forrás tökéletes Napjává.”
Meghallgattam a hangot
és mélyen szívembe ágyaztam.
Mindig a rendet kerestem, mely a Szóhoz elvezet.
Tudd, hogy az ki eléri örökké a Rendben él.
Mert a rendnélküliségben
a Szó használhatatlan.
Fogadd meg szavam, ember fia
és tedd életeddé.
Hódítsd meg a rendnélkülit
és így a Szóval eggyé válsz.
Feszítsd meg erőd,
hogy fényt nyerj életutadon.

Keresd az egységet a Nap-állapottal.
Próbálj a mindent kizáró fénnyé válni.
Tartsd gondolatod a Fény és az emberi test egységén.
Tudd, hogy minden mi Káoszból Fénybe születik,
nem inas mint a Rendnek hordozója.

DOREAL MAGYARÁZATA:

Az első oldalakon arra figyelmeztet, inkább keressük a Fényt mint az árnyékot, hogy tudatára ébredjünk minden egységének. Parancsa arra szólít, a bölcsességet kell keresni és nem szabad teret engedni az anyagiasságnak, mert az visszatartja az embert. Csakis a bölcsesség teremti meg a harmóniát. Abban az időben, amikor Thoth a smaragdtáblákat írja a bölcsesség már feledésbe merült az ókori emberek között. Ok leszármazottai voltak azoknak a barbároknak, akikre Thoth Atlantisz elhagyása után rátalált. Az ember a tudat lényegének része. Ezt azonban az emberek többsége elfelejtette. Thoth tudatának kivetülése által felismerte, a tudat a legvégső valóság, és a test béklyó, ami az embert a fizikai világhoz köti. A kivetülés során nyert tapasztalati alapján megismeri a tér szögleteit és a görbületeit. Thoth felsorol párat azok közül a törvények közül, melyek azokban az időkben éppúgy mint manapság titokzatosnak tűntek. Az ami az összes dolog teljességének tűnik, csupán egyetlen oldala a valóságnak. A valóság egyetlen gyöngyszeme ez. Az anyag képlékeny abban az értelemben, hogy folyamatosan szétbomlik, új variációk létesüléséhez. A többi tér, melyekről beszél az egymásba fonódó világok terei, a negyedik és a többi dimenzió belső terei. A kilences szám frekvenciájáról megtudjuk, a Kilenc ciklus Ura foglaltatik bele. Korábban csak Hétről beszél. A Kilenc Úr ennek a kozmikus ciklusnak az Urait és az alattunk lévő ciklusnak az Urait jelöli. Az Idő-térről azt mondja, hogy telítve van további zárt idő-terekkel; ezek a tér spirál görbületei mögött vannak. Ahogyan a tudat mindenben jelen van, következésként a múlt anyagának szétszóródásában is jelen van. Csakis az emberben és az emberen keresztül lehet megnyitni a többi síkot. A kör képviseli azon erőcsatornák teljes megnyitását, amik az összes központot a testben átfogják. A szó az a rezgés, amely ellazítja az erőt.Csak ezen keresztül lehet az életet teljességgel megvalósítani. Az ember, a látszat ellenére, nem anyagi eredetű. Ő a fény, mely az örökös forrástól származik, és csak látszatra anyagi természetű. És még az anyagi is csak látszólag „anyagi”, mert legvégül a Fénnyel egyesül. Thoth állandóan új bölcsesség után kutat, hozzáadva ahhoz, amit már összegyűjtött. Thoth az Amenti termeihez megy és megkérdezi az Uraktól: „Hol a forrás?” A Kilenc Urától azt a parancsot kapja, szabadítsa el magát a testétől, mert igazából erre csak finom-fizikai, szellemi módon lel választ. Thoth elszabadul testétől és a szakadékba irányítják – szó szerint a nagy mélységbe –, ahol látja, hogy a Rend miként ölt alakot a rendnélküliségből. Az Úr egy időre harmóniába hozza őt a Yarkina teljes áramlásával, és Thoth belelát az elsődleges periódusba (Yod), az Arech-ba (nincs magyar megfelelője), és látja a teremtést s a kozmikus tudat alakulását. Láthatjuk, az igazi Szó a Rend, amely minden rendnélküliséget saját alakjára változtat. Az emberben az élet a Rend egyik megnyilvánulása, és ezért a Szó egyik kulcsát jelenti. Ha megértjük a mondat teljes értelmét, megtaláltuk a kulcsot az elveszett Szóhoz. Az élet a Rend kifejeződése, amely a Lámpahordozó abszolút tüzéből áramlik ki. Megtudjuk, hogy a Szó nem más mint Rend és Harmónia. A Szóhoz vezető ösvény abból áll, hogy rendezzük életünket, hogy a káosz eltűnjék belőle. Az ember elveszítette a Szót, az Igét, mert megengedte a rendnélküliségnek és a káosznak, hogy uralják az életét. Minden igyekezet, a rendetlenség bárminemű legyőzésére közelebb visz bennünket a Szóhoz.

/Fordította: Hevesi Mihály, szerkesztette és lektorálta: Bakos Attila/