Lemúria titka

Charles Darwin A fajok eredete címû, 1859-ben megjelent munkája zavarba hozta a tudósokat. Ha az egy helyen élõ hasonló fajok közös õstõl származnak, akkor miként értelmezzék az olyan teremtményeket, mint pl. a lemur (maki), mely fõleg Madagaszkár szigetén él kis számban a közeli Afrikában, ezenkívül azonban Indiában és a Maláj-félszigeten is megtalálható ?

Más állat és növényfajok esetében ugyancsak felmerül ez a kérdés. Hogyan jutottak át az Indiai óceánon ?

A kézenfekvõ válasz, egy földhídon át. A vitához a geológusok is hozzátették a maguk érveit, rámutatva egyes közép-indiai, valamint dél-afrikai sziklák és kövületek közti hasonlóságra, és megszületett az Afrikát Indiával összekötõ, a lemurok származási helyének tartott új kontinens, mely Philip Sclater angol zoológus javaslatára a Lemuria nevet kapta…

Darwin evolúciós elmélete szerint az ember a majomtól származik, a rokonság bizonyítékaként azonban semmilyen lelet nem került elõ.

Ernst Haeckel német természettudós az emberiség lehetséges bölcsõjét látta Lemuriában, de az elmélet alátámasztását szolgáló kövületek a kontinenssel együtt a tengerbe vesztek.

A mai tudományos világnak nincs szüksége Lemuriára, amióta más elméletek, így a kontinensvándorlás, elfogadottak a lemurok különbözõ helyeken való megjelenésére, valamint az afrikai és indiai geológiai hasonlóságok magyarázatára. Még ha létezett is Lemuria, évmilliókkal az elsõ emberfajok megjelenése elõtt elsüllyedt. Mindazonáltal a gondolat, hogy egy eltûnt kontinens volt az emberiség bölcsõjének egy lehetséges helye, sok okkultista számára ellenállhatatlan volt, világegyetemükben Lemuria Atlantisz mellett foglal helyet…

19. századi tudósok vetették fel egy elsüllyedt kontinens létezésének gondolatát, hogy megmagyarázhassák az Indiai-óceán környéki flóra és fauna szokatlan eloszlását. Van ennek a teóriának valóságalapja ? Létezett egykor a lemuriai ember ?

Egy újságíró, kinézve az oregoni Portland felé tartó éjszakai vonat kocsijából, szokatlan, piros és zöld fényekre lett figyelmes a kaliforniai Shasta-hegyen. Megkérdezte a kalauzt, aki azt válaszolta, hogy “a lemuriaiak szertartásának fényei”-t látta.

Sasta hegy…

Így született meg Edward Lanser cikke, mely a Los Angeles Time Starban jelent meg 1932. május 22-én. Egy újabb sztori reményében Lanser a Shasta-hegyhez utazott, ahol Weed városkában találkozott másokkal is, akik szintén látták a fényeket. Meséltek neki a hegyoldalban rejtõzködõ “titokzatos falu”-ról, ahol még senki nem járt, s így senki nem hozott róla beszámolót. Korábban egy “kiváló tudós”, Edgar Lucin Larkin professzor figyelte a falut egy nagy látcsõvel.

A lemuriaiak “magas, nemes arcú, rövidre nyírt hajú férfiak. Mezítláb járnak, s makulátlan fehér ruhát viselnek.” A fények kísérte szertartást elpusztult földjük, Lemuria emlékére tartják. Több ezer éve észrevétlenül élnek Észak-Amerikában “a tibeti mesterek titkos erejének” felhasználásával, amely képessé tette õket arra, hogy beleolvadjanak környezetükbe, s láthatatlanná váljanak, amikor csak akarják. Falujukat láthatatlan fal védi a külvilágból érkezõ betolakodóktól…

Valaki a bolondját járatta Lancerrel ? Vagy ez az egész história az õ agyszüleménye ? A késõbbi kutatások nyomát sem lelték a lemuriaiaknak a Shasta-hegyen, Larkin professzor pedig valójában egy okkultista, akinek Lowe-hegyi “obszervatóriuma” turistacsalogató volt. 1924-ben meghalt, így nem cáfolhatta Lanser kijelentéseit. Lanser Shasta-hegyi kolóniáját kétségtelenül a “tibeti filosz”, alias Frederick Spencer Oliver 1894-ben publikált Két bolygó lakója címû okkultista regénye ihlette. A regényben a Shasta-hegy bölcsek menedékhelye, melyet az õsi tudás megõrzésére hoztak létre.