A negyedik felismerés

Harc a hatalomért

 

A negyedik felismerés elmondja, hogy az emberek az energiáért versengenek egymással.

Tudatosabbá válva rájövünk, hogy az így megszerzett energia nem tart sokáig. További tudatosodás hatására rájövünk, hogy az energia, melyet keresünk, univerzális forrásból fakad. Nincs szükségünk más emberek energiájára. Akkor fogunk felhagyni a másik embertől való energiaszerzéssel, amikor rájövünk, hogy megrendíteni vagy pont a kedvükbe akarunk járni.

Harc a hatalomért

Küzdelmünk a hatalomért véget ér, amikor rájövünk, hogy megérkeztünk ebbe a világba. A külvilágban végrehajtott minden cselekedetünk mögött, az húzódik meg, hogy egyensúlyba tartsuk szükségleteinket, lehetőségeinket. Amikor valamelyik szükségletünk csorbát szenved, igyekszünk minden energiánkkal a szükségletünk kielégítésére.

Kisgyermekkor

Uralkodni mindenáron, az energia megszerzése érdekében, ez már gyermekkorban kezdődik. Gyermekként fejlesztjük, ki miként nyerünk energiát családtagjainktól. Biztonságérzetünknek, elismerésre, szeretetre van szüksége fejlődésünk szempontjából.

Akik a kudarc élményét tapasztalják meg a láthatatlanság érzését éli meg. A gyermekkori megszégyenülések, félelmek táplálják a felnőttkori hatalomvágyat. Ezek a kezdeti élmények alakítják ki az energia szerzés különböző módszereit.

Mindennapi élet: energiacsere

Az emberek közötti tranzakciók kapcsán megfigyelhető, hogy miként versengünk mindannyian a figyelemért. A pozitív érzelem vagy figyelem neve a simogatás. Mialatt felnövünk a simogatások erősítik bennünk az érzést, hogy számítunk a dolgok rendszerében. Miként tanuljuk az anyanyelvünket, úgy sajátítjuk el a társadalmi közlekedés nyelvét, ezek lesznek eszközeink az energia adásvételben. Miközben használjuk, nem is gondolunk rá, viszont hajlamosak vagyunk megrekedni azoknál a technikáknál, melyek a gyermekkorban hasznosnak bizonyultak. A beállítottság az első hét évben rögzül, ebből lehet következtetni a gyermekkor milyenségére. Az ember egész hátralévő életé azzal tölti, hogy megszilárdítsa beállítottságát, megbirkózzék azokkal a helyzetekkel, melyek fenyegetik. Elkerüli, kivédi, vagy úgy kezeli, hogy fenyegetésből igazolássá váljanak.

Amikor elveszítjük a figyelemért folyó versenyt

Életünk korai szakaszában kevés eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy megértsük, hárítsuk, ha semmibe vesznek, nevetségessé tesznek vagy támadnak bennünket. A felgyülemlett negatív tapasztalatok hatást gyakorolnak önértékelésünkre és a világgal szemben támasztott elvárásainkra, igényeinkre. Természetes a törekvés, hogy másoktól elvett energiával pótoljuk a hiányt. Társaságban beszélgettek, de nem tudsz szóhoz jutni, vagy ha igen közbeszólnak, megszakítják a mondani valódat, amit ilyenkor érzel az energiavesztés. Ilyenkor megpróbálod a melletted ülő figyelmét magadra irányítani, ha nem sikerül, akkor ismét számkivetettnek érzed magad, vagy arra törekedsz, hogy zárkózott, hallgatag maradj. Esetleg valamilyen módon kiköveteled a figyelmet. Saját magad hibáztatod, hogy önérvényesítési képesség hiányos.

Ha tudatosodik bennünk, miként értékeljük le önmagunkat, akkor leszünk képesek vállalni saját szerepünk felelősségét a negatív energiacserében.

Az én állapotai

A szülői én-állapot felel meg az agresszívabb hatalmi drámának, a „Megfélemlítőnek” és a „Vallatónak”. A gyermeki én-állapot megfelelője a passzívabb „Zárkózott” és „Szegény én” dráma. A felnőtt-én állapot, ha annyira kitágult, hogy kapcsolatot tart fenn a felsőbbrendű Énnel, a szinkronisztikus fejlődés emelkedettebb állapotának felel meg. Ezeknek az állapotoknak a tudatosítása hasznos annak megértéséhez, milyen összetettek az emberi kapcsolatok.

A szülői én-állpot

A szülői-én állapot azokból a viselkedés mintákból tevődik össze, amelyeket az ember a szüleiben és más felnőttekben megfigyelt. Ha ebből az állapotból kommunikál az ember, ridegnek, ítélkezőnek, kritikusnak vagy épp túlvédelmezőnek tűnhet. Az illető érezni akarja a hatalmát, ezért arra törekszik, hogy másokat irányítson. A hatalmi harc során, a benned lakó szülő igyekszik tévedésen kapni a másik embert. A szülői én-állapotban az olyan kulcsszavak, mint a „mindig” és „soha” figyelmeztetnek arra, hogy a múltbéli mintákat használod a jelenben. Sokat segít, ha képzeletben tudatosítod, mi történik benned.

Valóban szükség van hatalomra ahhoz, hogy energiát szerezz?

A gyermeki én-állapot

A gyengeség a bűntudat vagy a felelőtlenség alapállásából manipuláljuk a környezetünket. Ez az egónak olyan állapota, amikor mindent, amit akar, azonnal akarja, de szükségleteit mindig másoknak kell kielégíteniük. Ezt úgy éri el, hogy másokban felkelti a felelősség érzetet.

A felnőtt én-állapot

Amikor képességeinket arra használjuk, hogy több féle, legfrissebb forrásból szerzett információk alapján hozzuk meg döntéseinket, akkor a felnőtt én-állapotában működünk. Tudatában vagyunk érzéseinknek, és tudatában vagyunk, hogy vannak választási lehetőségeink. Készek vagyunk kockázatot vállalni a rendelkezésre álló adatok alapján. Képesek vagyunk az eltérő véleményeket úgy meghallgatni, hogy nem érezzük magunkat fenyegetett állapotban. A felnőtt állapot jelzi, hogy az ego készen áll az intuícióval és a belső útmutatással való kapcsolat megteremtésére.

A hatalmi harcok és az én-állapotok

Hatalmi harcok mindig olyankor zajlanak, amikor úgy érezzük, hogy energiát veszítünk, mert valaki a figyelmünk elterelésén mesterkedik, amire visszavágunk, hogy uralmunk alá vonjuk a helyzetet. Ahhoz, hogy megszabaduljunk az uralkodási vágytól leghelyesebb, ha teljes figyelmünkkel megvizsgáljuk érzéseinket abban a pillanatban, amikor csapdában érezzük magunkat vagy szorongunk. Ne másokat elemezzünk, ne másokat próbáljunk megváltoztatni. Annyit kell tennünk, hogy megkérdezzünk önmagunkat: Mit érzek ebben a pillanatban? Mire van szükségem? Ha megteremted kapcsolatod a felsőbbrendű Éneddel és legmélyebb érzéseiddel, felnőtt üzemmódba kacsolhatsz. Ekkor teljes figyelmeddel táplálkozhatsz az univerzális energiából. Figyeld a hétköznapokban milyen „üzemmódban” viselkedsz, szülői, gyermeki vagy felnőtt hangon kommunikálsz. Van-e olyan személy, akivel kapcsolatban manipulálod vagy akadályozod az energiaáramlást? Ki az, akivel szemben a legtöbbet működteted a felnőtt én-állapotodat?

„Önmagunk meghülyítésének legbiztosabb módja, ha mások ügyeibe ártjuk magunkat; leghamarabb úgy lehetünk ép elméjűek és boldogok, ha a magunk dolgával törődünk.” /Melody Beattie/

Emberi játszmák

Bizonyos viselkedés mintákat újra meg újra felhasználunk. A figyelemért folytatott licitálás változatossága végtelen. Amikor az „Igen de” személynek sikerül kiszivattyúznia a másikat, akkor két lehetőség közül választhat. Keres valaki mást, és azzal is lejátssza ugyan azt a problémát vagy ugyanazzal a partnerrel, egy másik problémával játssza le újra.

„Szegény-én” játszma: Láthatod mindent megpróbáltam.

Erősíti az elesettség érzését, csökkenti a számonkérés esélyét.

„Ha te nem lennél” játszma: Ha egészséges lennél, elmehetnék dolgozni.

A kockázat vállalástó, változástól való irtózás húzódik meg. A másik embert használja fel, őt vádolja, hogy az útjában áll.

Amikor az emberek önként adnak nekünk erőt és energiát

Két ember párbeszédje közben lehet erre lehetőség. Fejlődésünk e pontja arra szolgál, hogy megmutassa, miként áramlik az energia az emberek között. Kapcsolatban két személynek egyensúlyban kell maradnia, elfogadva, nem kiszipolyozva egymás energiáit, különben függőségi viszony alakul ki köztük.

Az energiáért folyó harctudatosítása az első lépés, saját erőnk visszanyerése felé. Az egyensúly akkor kezd helyreállni, amikor saját energiatöltésünk érdekében nem csapoljuk meg mások készletét, hanem önmagunkba tekintve a spirituális kapcsolatot keressük.

A hatalomvágy feloldása

Az ember olyan könnyen el tudja szórni az energiáit, nem kell több mint egy barátságtalan megjegyzés, egy rosszalló tekintet és az ember máris széthullik darabjaira. Ha felhagyunk a hatalomvágytól való függéssel, ha nem az irányítást tekintjük az egyetlen módnak az események bekövetkeztének elősegítésére, életünk csodálatosan nyitottá válik. Ha engedjük, hogy a mindenség irányítson bennünket, visszatér életünkbe a rejtelem, és ekkor érezzük magunkat igazán elevennek. Nem minden ellenállás és harc szükségszerűen „rossz”, mert megmutathatja, mit kell megváltoztatnunk, de életnek van egy izgalmasabb módja is.

Összefoglalva

Az ember gyakran elzárja magában a misztikus energiához fűződő kapcsolatát. Ennek eredménye, hogy gyakran gyengének, bizonytalannak érezzük magunkat, és ezt úgy orvosoljuk, hogy más emberektől szerzünk energiát azáltal, hogy más emberektől szerzünk energiát azáltal, hogy manipuláljuk vagy uraljuk a többiek figyelmét. Az energiabitorlás gyakran ellenlépéseket vált ki: kibontakozik a hatalmi harc. A világon minden konfliktus innen, az emberi energiáért folytatott harcból származik.

“Sok terhet cipelsz? Tele van a zsákod? Tedd le! Ürítsd ki! Engedd el a múlt dédelgetve őrzött fájdalmait, amitől függsz, aminek hatalma van feletted! Jelöld ki a határaidat, mondj nemet! Lépésről lépésre vedd kezedbe saját életed irányítását! Tanulj meg örülni!
Bízz magadban és a Fensőbb erőben, mely mindannyiunkról gondoskodik!
Csak egy-egy lapot olvass el minden nap, és a dolog működni fog!”

/Melody Beattie/