Nyelvemlékeink Nimród által 4.

A félelmeik miatt NIMRÓDOT- SITADALUnak mondották, melynek a jelentése nem más, mint széles vállú, hatalmas, óriás ember, de az Akkád hiedelem szerint agyonvert, megölt embert is jelentett. A régi hiedelem szerint a Párduc hőst Nimródban látták „LÉLEK SUGARA”, az Egyiptomiak a „FÉNY FIÁT”-látták benne (OZIRISZ ) nem véletlen, hogy OZIRISZT párduc képében ábrázolják, és abból adódik ez, hogy ORION = OZIRISZ csillagképpel. A népi tudat alapja az, hogy minden nép megmarad a hiténél a hagyományait vallásos kegyelettel, ápolja. A Nimród hagyomány Nimród népének az isteni oltalmát hirdeti, melyet láthatunk az égen „NIMRÓD ORION” mindenhová elérő tekintetében.

          

Nimród népének meg kell őrizni a hagyományait és annak tiszteletével, tovább kell élni, és nemzeti vallássá kell tenni, mert mint korábban fogalmazva vagyon a nép hitében, vallásában és a nyelvében, valamint a hagyományaiban él. Ha ez nem így van, akkor az a NÉP halálra van ítélve, mert nincs az a kapocs, amely egybe forrasztja a népet és ebből következően a széthúzás, a meg nemértés, és a másik fél lejáratása, amely a Magyar néptől a hitében mindenkor idegen volt. A valós hitünk nem volt más, mint az „ÉG ISTENÉNEK” a tisztelete a „FÉNY ISTENÉNEK” az ég törvényeinek a földi betartására, a földi emberek által. Láthatjuk azt, hogy a SZKÍTA népek ugyanúgy tisztelték az ősi Nimród hagyományt, mint a Sumernek nevezett, vagy MAH-GAR-nak, vagy HUN-nak nevezett Népek. Ebből következően senki sem állíthatja azt, hogy ezek a népek a Magyarokkal nem rokon népek, mert a hivatalos történelemírásunk még ma is azt állítja, hogy semmi közünk nincs a fent említett népekhez a Magyaroknak. Egyszer és mindenkorra oda kell figyelni erre a területre, hogy a kutatásokat összpontosítva megtudjuk már egyszer a teljes igazságot a népünkről és annak eredetéről, mert ez tény, hogy a Magyar nép egy ŐSI nép, amely a kultúrájával, a hitvilágával más, mint a többi Európai nép. Más, de nem külnb, hanem szebb kultúrával rendelkezik, mint a környező népek. A népek tengerében mi sem egyszerűbb annál, mint az, hogy egyik nép átvesz bizonyos dolgokat a másiktól, de ezt nem azért teszi, mert azt a népet meg akarná semmisíteni, hanem azért teszi, mert a saját kultúráját igyekszik vele szebbé és színesebbé tenni. A Mi hagyományaink és a kultúránk sokat adott a világnak, amit szintén sokan el akarnak tőlünk vitatni, de min ez mire jó, hiszen az emberi faj miért nem érti meg egymást, és miért nem akar lemondani az egymáson való uralkodás téves dogmájáról. Az ősi Nimród hagyomány a népek isteni oltalmát hirdeti az égen látható „NIMRÓD ORION” csillagképből mindenhová elérő tekintete által. A Nimródi népek hagyomány tisztelete „NEMZETI” vallásszintjén állott és ez kapcsolta össze, illetve egybe azokat a népeket, amelyekkel rokoni viszonyban álltak és egyben ez biztosította ennek a népnek a boldogulását. Nézzük meg mely népek, mit tudtak átvenni a „TUDÁS NÉPÉTŐL”, mint látható a szemita népek sok mindent átvettek, így az építészet terén, az irodalom terén, még a matematika terén is, de a séminek nevezett arabok, akik CHOREZM-ben ismerkedtek meg a csillagászat tudományával, az ORIONT- „ALJAJUZAH”-nak hívták, úgy tartották, hogy az IKREK csillagképe az ORION-ba tartozik. A káldeus bölcsek is ugyan ezt tanították, mert a saját mondaviláguk is ezt vallja. A szíriai agyagtáblák egyikén az ORION neve „GABARA”- néven jelenik meg, amely arabul „ALGABAR”, amely azt jelenti hatalmas, vagy óriás. Ebből a kifejezésből alakult ki a matematika ilyetén történő elnevezése, melyet ma ALGEBRA néven ismerünk. Az ADZSEM bölcsei az arab hódítások idején CHOREZM (Corezm) városába menekültek és az innen megmaradt írásos emlékek, és a szájhagyomány az ORIONNIMRÓD csillagképhez kapcsolja az IKREK Hunor és Magor csillagát. Ez arra utal, hogy a „CSODASZARVAS” legendánk NIMRÓDRA és a két fiára vonatkozó része az égi rend szerint való és az ORION- NIMRÓD-hoz tartozik, az IKREK csillagképével szimbolizált fiai a HUNOR és a MAGOR. Ez arra utal, hogy minden az égi rend szerint van, vagyis az égről a földre vetített a HUN- MAGYAR őstörténet. Tudjuk azt, hogy az ég közepén található az ORION csillagkép, amely az északi és a déli féltekéről is jól látható, éppen ezért az „ÉG URÁNAK” is szokták nevezni. Az „ÉG URÁHOZ” való tartozás a hívő népek hiedelme szerint az Istenes kötelezettségek elvégzése és annak a hivatásnak a gyakorlása tartozik a „NEMZETI” vallásunkba, az istenes hitünkbe. Nimródnak a két fia Mezopotámia területén két városnevet is kapott, vagyis „MUGEIR” (MAGOR ) és „AN-SA-AN” (ANGYZSEM )- ben „HUN-URI”, az-az „HUNOR” nevet. A Sumer nyelvben IDZUBAR = NIMRÓDDAL, míg Akkádul GIL-GA-MES-sé változik át. IDZUBAR igazi jelentése „LÉLEK SZÜLTE PÁR”, vagyis fogalmazhatjuk úgy is, hogy a „Lélek mása”. Ma sem világos, hogy miért változott át Nimród Gilgamessé, hiszen a legjobb tudomásunk szerint az Akkádban a GILszó nincsen, hanem csak GIS. Ezt az átalakulást tudomásom szerint még senkinek nem sikerült megmagyarázni. Viszont arra sem kaptunk magyarázatot, hogy az ábrázolásokon Gilgamest, vagyis Nimródot miért úgy ábrázolják, mint ahogyan elterjedt, a hóna alatt szorongat egy oroszlánt. Magyarázni sok mindent lehet, de mi erre a mitikus magyarázat, hiszen az Asszírok ugyan így ábrázolták, mint a Káldeaiak. Az ORION csillagkép egész évben uralja az eget, vagyis az égboltot. Az OROSZLÁN és a SZŰZ csillagképpel minden ötvenedik holdfordulókor együttálló VÉNUSZ- csillagkép megszenteli a jelenlétével az OROSZLÁNT a napnak a házát, vagyis a „NAPHÁZAT”. A fenn maradt hiedelem szerint Nimród erősebbnek tartotta az ORIONT és az égi OROSZLÁNT, és ezért vette Nimród a hóna alá az oroszlánt. Ez mind lehetséges, de mi erre az elfogadható magyarázat, ma még nem tudjuk, de megvan rá minden reményünk, hogy a megfejtetlen agyagtáblák erre magyarázattal szolgálnak. Tudjuk azt, hogy NIMRÓD személyéhez kapcsolódik a „Világ világossága”, mert ENLIL fiának hitték, a lelke viszont az Orion csillagképben lakozik és Ő az „Ég hűséges pásztora” az Ő népe fenséges lelke. Nimród a földi ügyek segítője, úgy, mint NIB-ÚR-TA, vagyis a másvilágra költözött „PÁRDUC UR”. A hős Párduc úr sok féle változatban jelenik meg a Középkelet ősi kultúrájában, de ezeket, a változásokat mindenkor az élő „NIB-ÚR-ra kell vonatkoztatnunk, de ebben az esetben fel is kell ismernünk, melyeket a halál után ISTENÍTETTKÉNT nevezzük meg. A Nimród legendát gyakorlatilag minden környező nép felhasználta, vagyis a saját mondakincsükbe beépítették, oly módon átalakítva, hogy már jó szemmel kell figyelni, hogy ezt felismerjük. Sajnos az ősi népek hagyatékának a feltárása még nem történt meg, vagy csak részben és ma még nem tudjuk, hogy a történelem színpadáról eltűnt népeknél milyen mély nyomot hagyott az ősi hagyomány és milyen mélyen ivódott be az akkori emberek lelkületébe. Igazán erre akkor kapunk választ, ha régészetileg és kultúrtörténetileg feltárásra kerülnek azok a területek, amelyeket a SZITTYA – MAGYARI – HUN népek bebarangoltak „ORDOS pusztától Mezopotámián keresztül egészen a Kárpát-medencéig”. Tudjuk azt, hogy EURÓPA keleti és középső részeit bírták a HUN-SZITTYA-SZKÍTA népek éppen ezért, ezen területek, feltárása lenne a legnagyobb feladat a Magyar őstörténet és kultúrtörténet feltárása területén. Igaz az ORDOS területek egy részén, a SZOVJETUNIÓ idején feltárásra kerültek, de felvetődik a kérdés, hogy a Magyar érdeklődő nagyközönség miért nem juthat még ma sem ezekhez, a kutatási eredményekhez, anyagokhoz, mi az oka annak, hogy lassan minden nemzet többet tud  HUN-MAGYAR kapcsolatokról, mint mi „MAGYAROK”.

/Adacsi Veszelszki Ferenc/