Nyelvemlékeink Nimród által 3.

A Nimród hagyományból azt tudjuk meg, hogy minden társadalom kialakulásának rendjét a vallás szemléletében kell keresni és annak a hitvilági felfogásában, kell értelmezni. Abban a hitvilági felfogásban találjuk meg azokat az elemeket, melyek az Isten fogalmához kötik az emberi elképzelés és a társadalmának a kialakult rendjének a felépítését, valamint azokat a formákat, rendszereket, amelyeket megszemélyesített a hitvilági felfogás.

Így látjuk az ősi magyar hitvilágban az Isteni szellemnek a „FIÁT”, vagyis a „FÉNYFIÁT”. Ilyen az „IZ-DUBAR”, amely azonos a „GILGAMESSEL” (GALGA-MAS), vagyis a „GILGAMES” azonos a „NIMRÓDDAL”, akinek a történetét, ebben a fejezetben tárgyaljuk, tehát ez a forma megegyezik a „Nimród” legendával. Tudjuk azt, hogy „NIM-RU” babiloni nyelven párduchőst jelent. NIB-ÚR, viszont párduc urat jelent, amelynek a központját így már könnyen felismerhetjük, mert a NIB-URU a Nippur városával, amely nem más, mint a beépített templom szolgálata, tehát Nippuri templom szolgálata. A magyar hitvilágban a földi uralom az égből szállott alá, akkor így természetes az, hogy a teremtésnek minden részlete az égnek a hatalmából jött létre. A fenti állításnak megvan a tükrözött változata is, mert a földi történéseknek megvolt az égi vonatkozása, hiszen így imádkoztak az őseink az Istenekhez „Miképpen a menyben, úgy a földön is”. Ebből következik az, hogy a NIMRU, vagy NIMRO nem választható el a NIMBUR hagyománytól, vagyis az égi csillagképtől, amelyet az őseink „ARIANNAK” neveztek el. Ez a magyar nyelvben annyit jelent, hogy a „NÉP- ÁR”ból lett az „ÉGI”, tehát az ősi megnevezést a sémi ARABOK innen vették át és az Ő nyelvükön „ORIONNAK” nevezték, ebből adódóan ide lehet vissza vezetni Nimródot az égi nagy vadászt. A Nimród név eredetét a Babiloni Sumer Nép hagyatékából kell megismernünk, mert a MAH-GAR = MAGYAR hitvilágban Istenített földi személyeket illette meg, tehát Nimródot. Jól tudjuk a Vízözön legenda befejező részéből, hogy a Sumer királynak a halála után végig kellett járnia az uralma alá tartozó területeket, valamint az „ÉLETTENGERÉT” és megérkezvén a „TILMUN” országába, ahol végső nyughelyet kapott. Ebből is látható, hogy egyesek a cselekedeteikért nem csak nyughelyet, hanem az Istenek világába emelkedhettek, ha ez megtörtént, akkor azt az égen az ismeretanyag birtokában végig lehet követni. Ha a Nimród hagyományt követjük, akkor Nimród és Arián, vagyis az égi szállásra átköltözött az a személy, aki az Ég akaratából a földi hatalmának a részese volt, tehát az istenek (isten) teljes megelégedésére. Ebben az esetben elköltözött ebből a gyarló világból és az égben kapott helyet, vagyis tovább él. A fentiekből jól látható, hogy a továbbélés hagyománya megegyezik a Nimród hagyománnyal. Ebből a magyarázatból megtudjuk azt, hogy NIB-ÚR babiloni nyelven NIM-RU, amely nem más, mint IZ-DU-BAR, vagyis GILGAMES, a fent említett szöveg KIS városában talált ékiratos táblán uralkodási sorrendben a MAH-GAR (SUMER) városok neveit is feltüntetve, ilyenek ERIDU, LARAK, SIPAR, SURAPAK, BAD-TIBIRA (BATTIBIRA). Nézzük meg Innana történetét? Az Isztanbuli Nemzeti Múzeum őrzi a LAGAS városában kiadott 4000-éves agyagtáblát, amely az Innana élettörténetével foglalkozik (ennek az agyagtáblának a leltári száma L. sz. 1492- szám alatt van nyilvántartva). Ez, a tábla jó állapotban maradt fenn az utókor számára, Innana – eddig ismeretlen fejezete van rajta IRSEMA története, van leírva erre a táblára. A megfejtés S. N. Kramer Prof. nevéhez fűződik IRSEMA asszír szó jelentése panaszt jelent. A tábla hiányos részei ellenére is egyedülálló a magyar őstörténet kutatás tekintetében, mert további új bizonyítékot szolgáltat a magyar őstörténet kutatás terén, bizonyítékot szolgáltat a mitológiánk és a hagyományaink összetartozása terén, így a „TÜNDÉR ILONA és a DINGIR INNANA” azonosságának a bizonyítása terén. Nyilvánvalóvá válik az, hogy a Keresztyénségbe is átkerült és ott is tovább él. Ha közelebbről is megnézzük mindjárt a negyedik sorban, látjuk, hogy Sumerül így hangzik „AR-DI-TIL NINUZ-SAG-GUB A-EAN-NA AGE-PAR-KU”, amely magyarul így hangzik. Idézem „ÖRÖKTŐL FOGVA KÉSZEN, MINT FŐ SARJ ÁLLOK: AZ ÉG HÁZÁNAK MAGJA, SZENT KAMRA MAGJA”. A Keresztényvallás szerint „Az Úr szeretett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott, öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt”, (fordítás Kramer Prof. és B. Jós Ferenc prof.-tól) ebből következik a szeplőtelen fogantatás, melynek az ünnepét december 8.-án van. A liturgia szerint a megváltás nagy napja ez, mert ekkor látjuk meg a megváltás hajnalcsillagát. Ez a felfogás mindkét keresztény felfogásban az „Öröktől való rendeltetés tanát hirdeti”. A Szűz fölött INNANA nyolcágú csillaga, amely a HOLD karéján áll. A Sumer szöveg erről így hangzik „NANA-A TUR-SAG-E-TUM”, vagyis magyarul a „NANA (HOLD ) Isten kisgyermekeként házhoz vezet”. Az ősmondáinkban a Csodaszarvas két testvért vezet, akiket a HOLD és a NAP a harciasság és a békesség megtestesítője. „INNANÁT” megtanította a HOLD Isten a harciasságra, melyet a harcok közepette már be is bizonyította. A Magyarok régi panteonja maga a HOLD isten, amely egyben a magyarok védőistene is. El kell gondolkodni azon, hogy miért ábrázolják „Innanát” mérőpálcával a kezében, amely a Mária ábrázolások esetében is igazak, tehát ebből jól látható, hogy az ég legfényesebb csillaga és egyben a legnagyobb csillaga, amely nem más, mint az ősök „Esthajnal csillaga”, a szerelem és a nőiesség Istennőjének a csillaga. A Vénusz csillagkép a „Vénusz Istennő neve”, vagyis Innana, vagy a rokon Népek által ISTÁRNAK nevezték. A Nimródi hagyományból jól látható, hogy Innana hogyan viszonyul a környező népek által ismert istenekhez, vagyis Nimród-felesége milyen befolyással van a környező népek hit és hiedelem világára. A Sumer MAH-GAR = MAGYAR hitvilág meghatározó szerepet játszott az új jövevény népek kialakuló hit és hiedelemvilágára, valamint meghatározó erővel bírt a népek és népelemek valláskultúrájának kialakulásában, mert minden nép ebből a Nimródi – hiedelem világból merítettek, továbbá az eszmei, gondolati világnak kialakulásában jelentős szerepet játszott. A fent említett elemek mind beépültek valamilyen formába, az új vallásba, így a keresztyénként módosult formába, de az emberiség ismert világába is. Hagyományaiban ma is megtalálhatóak a „Nimródi” elemek, a származás misztériuma, valamint a legendák és a vallási hiedelmek. Azonban ha visszagondolunk a „Nimródi” hagyományra, akkor vesszük észre, hogy ma korántsem a „Nimródi” úton haladunk, éppen ezért az ősi hagyományainkhoz mihamarabb vissza kell térnünk, mert e nélkül a Magyar nép mindenkor csak a mások szogája lesz. A szolgaság rabláncát le kell rázni a MAGYAR NÉPNEK, és ismételten szembe kell néznie az igazsággal és újra az ősi magyar hittel, kell erősíteni, valamint a magyar embereknek tisztába kell lenni az ősi hagyományaival, az eszmerendszerével, a mítoszaival, valamint a származástudatával. Ha felnézünk, a csillagos égre megtaláljuk a csillagvirágok közt azt a csodálatos csillagképet, amelyet „ORIONNAK” nevezünk, amely nem más, mint a „NIMRÓD” csillagképe, amely oly fényesen ragyogja be az égi csillagmezőt, ebből következtetünk arra, hogy itt megtaláljuk a „Nimród” fényességes gyűrűjét, amelyet itt rejtett el. Áhítattal nézni és csodálni ezt a csillagképet, mert „Nimród” által megtalálható „MAGYAROK ISTENE”, ámulatunk pillanatába gondoljunk arra, hogy mi is „Nimród” gyermekei vagyunk idelent a földi gyarló világban és „Nimród” vigyáz reánk. A „Nimródi” hagyománynak szakrális üzenete van a magyar emberek számára, mert a „Nimródi” hit, vallást jelent, elkötelezettséget, de történelmi hitet is ad nekünk. A „Nimródi” hitnek el kell hoznia a MAGYAR NÉP szabadságát és annak a lehetőségét, hogy a reá kényszerített hit béklyóit levesse és visszatérhessen az ÖVÉIHEZ, vagyis a maga ősi hitvilágához, történelmének fényes korszakát ismerhesse meg, továbbá hozza létre a világba a „MAGYAR” egységet, az együttgondolkodást, mert ebben a „Nimród” ősatyánk segíteni fog. Azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy „Nimródnak” volt két fia „HUNOR és MAGOR”, ebből látható a nimródi hagyomány összekapcsolódása a „Csodaszarvas” legendával. Azonban az összekapcsolódások mellett megtalálhatóak azok az elemek is, amelyek a „Nimród” legendát torzítják, vagy éppenséggel az eredeti anyagot a sémi Akkádok átírták a maguk szája íze szerint. Erre jó példa, hogy az Akkádok hogyan illesztették be az ORION-ba a kegyetlen gyilkos Istenüket a „MARDUKOT”, aki megöli a tudás „ATYJÁT az AB-ZU-t” és az életnek a szülő „ANYJÁT” „TIA-MA-TU-t. Nimródról tudni kell, hogy a szemita Népek „GIL-GA-MES”-nek (GAL-GA-MAS ) hívták. Az Akkádok által átvett és az átírt „Nimród eposz Gilgames hőstetteit helyezi előtérbe, és ma sem említi „Nimródot”, mert Nimród volt a szemiták legnagyobb ellensége. A Gilgames eposzról tudjuk, hogy a felépítése jól láthatóan öt részre felosztható, így: GILGAMES és a KIS-I-AGA GILGAMES az Ég bikája GILGAMES az élet birodalma GILGAMES- ENKIDU és az alvilág GILGAMES halála. A fenti tagozódást követve, valószínűsíthető, hogy az eredeti Nimród legenda felépítése is hasonló lehetett, de az nem maradt meg az utókor számára, talán még az is lehetséges, hogy megtalálták a sok ezer agyagtábla között, de nem publikus, mert az érdekek ma is azt diktálják, hogy az maradjon meg titokba, vagy még ott lapul valahol a megfejtetlen táblák között, amely még megfejtésre vár. Ha már itt tartunk, tudnunk kell arról, hogy IZ-DU-BAR tiszteletét még a késő Asszír korban is meg lehetett találni, de ahhoz meg kel határoznunk, hogy ki is az a IZ-DU-BAR = NIMRÓD. E sorok írója akkor lenne boldog, ha a kedves olvasóim vennék a fáradságot és elolvasnák és megismernék a Nimród legendát, vagyis GILGAMES eposzt. Azért lenne erre nagy szükség, mert ez az eposz a mi származásunkról és az Ősatyánkról Nimród – ról szól, vagyis a cselekedeteit mondja el ez az eposz. Ebben a csodálatos műben benne van az intés az óvatosságra, figyelmeztetés arra, hogy hogyan használják ki a jóindulatunkat, a jóhiszeműségünket, valamint örök intés arra miként kell cselekedni azért, hogy megmaradhassunk ebben a földi világban. GILGAMES = NIMRÓD az öröklétet keresi és elmegy a Bibliai NÓÉ-hoz, akinek a Sumer neve ZI-UD-LILDU = ZIUDSUDRA (ejtsd Ziadszudra). NIMRÓD =GILGAMES = ZIUDSUDRA = NÓÉ megkapja az örökéletet biztosító zöld ágat, de hazafelé menet a fáradság erőt vesz rajta és elalszik. Mialatt alszik, a gonosz kígyó megeszi az életágat, melyet a kezében tartott. Felvetődik a kérdés, hogy Gilgames hol kapta meg a zöld ágat? Azt hiszem, mivel Gilgames és Nimród valójában egy és azon személy, így nem kaphatta máshonnan, mint a tudás Népének Európai ágától, vagyis a Kárpát-medencei MAH-GAROK-tól, tehát Kárpátmedencében kapta az életágat és hazafelé menet Suméria felé történt meg vele az, hogy elaludt és az a gonosz kígyó megette az életágat. Ha elfogadjuk a fent elmondottakat, akkor a Kárpát-medence lehetett az „ÖRÖKLÉT OTTHONA”, mert innen vitte az életágat, amelyet a kígyó megevett. Ez a része az eposznak komoly intés a Magyar néphez azért, mert mindenkor éberen kell figyelnie a köröttünk történő eseményekre, nem eshetünk álomba, mert elveszik tőlünk az élet lehetőségét és megmaradhatunk mindenkorra rabszolgának, vagyis a szolgaságba kényszerítenek bennünket. Azért figyelmeztetés, mert ma is, de már ezer éve olyan politikai hit alapján élünk, amely kordába tartja a népet, tehát itt az ideje, hogy felébredjünk a mély álomból és győzzük le azt az alattomos kígyót. „Nimród” a népének szabadságot adott nem igát, munkával szerzett boldogság megadásával a saját hitüket élve igazi Istentől való tudással megerősítve magatartásunkat, a szent hagyományainkat őrizve, vallásos kegyelettel ápolva Nimródi életet élhessünk. Ezt jelenti a Nimródi életág, amely a jövőnk záloga. Ha elfelejtjük a hagyományainkat a lelkivilágunk igazi tartalmát, elveszítjük az igazi Istenünket a reánk kényszerített miatt, akkor rajtunk marad a szolgaság és a ránk kényszerített hit nyomora, a gonosz kígyó megeszi az életfánkat (életág ) és elpusztít bennünket, fel fal bennünket a környező világ. Az elmúlt ezer év megpróbáltatásai nyomot hagytak a Magyar népben, de nem tudta kiölni a nép fiaiból azt az ősi hitet, amely ma is motiválja az embereket az ősi világunk iránt. Mi azért vagyunk, hogy amit ma még tudni lehet, azt adjuk közre, hogy ismerjék meg mind azt, amely megmaradt az ősi világunkból, a hitünkből és az ősi erkölcsi tanokból. A mai elanyagiasodott világ, lassan nem ismeri az erkölcsöt, mert mindent az anyagiak határoznak meg, de ez nem így van, mert lehet pénze valakinek, ha nincs hite, erkölcse és ebből adódóan nincsen boldogsága. Nimród erre figyelmeztet bennünket már legalább háromezer évvel ezelőtt, de sokszor ezt nem vesszük komolyan. A sémi népek átvették, és ezt magukra vonatkoztatták és így az utódaik is, őrzik a „Nemzeti hagyományaikat”, amelyeket úgy változtattak meg, hogy a politikai életük alapkövét képezi. Ugyan mi is lehet a sémi népek jelképe, ha nem a kígyó! Tessék már nyitott szemmel járni és látni a világba a történések összefüggéseit. A mi öröklét faágunkat a kígyó félig elfogyasztotta, és az övéinek adja jutalmul. Ne mondjunk, mindenekelőtt olyan könnyen le, mert az életág eredetileg a miénk a MAH-GAR Népé, vagyis a Magyaroké, csupa nagybetűvel. Nézzük meg közelebbről, hogy miként valósult meg a Nimród hagyomány a rokon Népeknél, így a SZKÍTÁKNÁL, melyek a Magyarok leg közelebbi rokonai. Tudnunk kell azt, hogy a HUNOK és a MAGYAROK, valamint a SZKÍTÁK egyazon tőről fakadó ősi nép, amely csak a történelmi múltban mutat eltérést, mert a HUN Népek a Kárpát-medencétől egészen az ORDOS pusztáig birtokolták ezt az óriási területet. Ezen a területen találhatóak meg a történelmünk egy bizonyos szakaszában azok a Népek, amelyek közvetlen rokonságban állnak velünk. Ilyenek a Szkíták (Hunok), akiket a görögök neveztek így, mert könnyebb volt kiejteni a nevüket, mint a SZITTYÁT.

Nem könnyű ezen a területen vizsgálódni szimbólumok után, ugyanitt „Totemállat a Párduc”, ha a párduchőst keressük, akkor egy Nemzeti hőst kell keresnünk, akire vonatkozik mind ez. Ha ez így van, akkor ezt komoly szimbólumnak kell tekinteni, akkor meg kell találni a mögötte rejtőzködő misztériumot és azt, fel is kell ismerni és felderíteni. Akárhogyan is fogunk hozzá, de meg kell találni a párducot a Szkíta hagyományba.

Évekkel korábban az ERMITÁZS (LENINGRÁD ) Szkíta kincs gyűjteményét nézegetve láttam egy nagyméretű aranypárducot kiállítva. A fáma arról szól, hogy a legrégebbi Szkíta királysírban találták, ie. VII. századból való. Az ilyen párduc ábrázolás fontos tényezője a későbbi „SZARMATA” és „HUN”  szimbólumnak. Ebből látható, hogy nem egyszerű „TOTEMÁLLATRÓL” van szó, hanem valószínűsíthető az, hogy a Nép ajkán élő mitológia fontos alakját képezi. A szimbólumok keresése közben jól megfigyelhető, hogy a farkán és a körmein misztikus szörnyek vannak ábrázolva. Ha a HERODOTOS leírását vesszük alapul, akkor láthatjuk, a Szkítákat a HERKULESTŐL származtatja, mondja: HERKULESNEK három fia volt, „AGITIRS”, „GELON”, és „SZKÍTA”. Ma már jól tudjuk, hogy a görögök HERKULESE nem más, mint a SUMER – „NIMRÓD”, amely a babiloniaknál átváltozik „GIL-GA-MES – sé. Az Akkád nyelvű Gilgames eposznak az eredeti Sumer töredékeit is megtalálták, amelyek alapján a babiloniak átírták. Ha a Nimród hagyományt vizsgáljuk, akkor megtaláljuk a „PÁRDUC”- hagyományt is. Ez azért fontos, mert a Sumer Népnél találjuk meg a párducbőrből készült kacagányt is, mint felségjelvényt, úgy kb. 3000-év körül. Sumerul a párduc neve „NIB”, az Akkádok ugyan ezt „NIMRU”-nak mondották és így lett „Nimród” jelentése „Helyén lévő  párduc” ez a jelentése, melyet a Biblia idevonatkozó része magyarázza meg (lásd a Mózes I. 10.). Nimród a hatalmas vadász az úr előtt és le is írja a birodalmát „SINEAR” földjén, amelyet ma a Bibliakutatók Mezopotámiával azonosítanak. Láthatjuk a „PÁRDUCÚR” sumerul „NIB-ÚR. Nimródról tudjuk, hogy hatalmas birodalom fölött uralkodott a földön és nagy vadászként ált az ÚR előtt. Korábban kifejtésre került, hogy miért volt Ő nagy vadász. Ezzel elérkeztünk a NIMRÓDI PÁRDUC hagyományhoz, melyet a néphagyomány megőrzött az utókor számára, de az idő távolából a saját életéhez alakította. Nimród a hagyomány szerint a SZKÍTA mondavilág vezéralakja volt. A NIMRÓD= GILGAMES görög formája a HERKULES az apja a SZKÍTA Népeknek, mert a görög kultúra már ezen a helyen jobban hatott rájuk, mint az ősi Sumer Babiloni kultúra. Erre legyen példa a magyarok MÁTYÁS királya, aki Budán szobrot emeltetett a Magyarok ősatyjának „HERKULESNEK”, mert az Ő korában a szájhagyomány ilyetén történt változásokon ment keresztül. A Szkítáknál ugyanilyen formában élt az ősi hagyomány, talán hasonló formában, mint a magyaroknál, mert a „SZARVAS” motívum a SZKÍTA művészeten végig vonul. Majdnem biztos az, hogy a „Csodaszarvas” legendát hasonlóképpen ismerték, mint a magyarok. Nimród a HUNOR és a MAGAR ősapja volt, mert a mondakincs erre enged következtetni. Az is lehet, hogy a szarvas motívum eredeti SZITTYA ( SZKÍTA ) alapú, tehát HUNOR és a MAH-GAR = MAGYAR, mert a mai ismereteink szerint sok az értelmezhető SZITTYA alapú SUMER szavak aránya, melyek az „ÉLETÉÉRT KÜZDŐ NÉPET”, vagyis a „TUDÁS NÉPÉT” nevezzük így.

A Magyar Haza nyugatra történő áthelyeződése a Magyar népet feledésre kényszeríttette, tehát nem szabad azon csodálkozni, hogy ma már, csak elemeiben ismerjük ezeket, a motívumokat, vagy már egyes területeken szinte egyáltalán nem lelhetők fel. A mi feladatunk nem más, mint a Magyar népet újra megismertetni az ősi hagyományokkal, az ősi motívumokkal, az ősi hitvilágunkkal. Az elmúlt ezerév csak a rombolás és az ősi tudat megölésével foglalkozott, mert az új vallás kényszerpályát szabott ki a Magyar népre. Az új vallás a JÚDAI keresztyénség nem tűrte és nem is tűri meg, hogy egy nép közvetlenül az Istentől eredeztesse magát, mert ez nem fér bele a keresztyén dogmák világába. Nem volt véletlen, hogy I. István után tűzzel, vassal irtották a Magyart azért, hogy a tudás birtoklásától megfosszák, tehát a hitét „BARBÁRNAK” és „POGÁNYNAK” nevezték, holott a tudása a tapasztaláson alapult, írt, olvasott, gyógyított és a „TUDÁS PAPJAI” a „MÁGUS PAPOK” a Népet oktatták a jóra, az odaadásra nevelték a NÉPET. A hagyománykincsünk legszebb darabjait szeretném bemutatni, mert a hagyományaink egyik ékessége a „NIMRÓD” legenda. NIMRÓD uralja az eget, hiszen Ő a nagy vadász, a nagy király emlékét látjuk benne, akit valamikor „NIB-ÚR”-nak, vagy „PÁRDUC-HŐS”- nek nevezett a népe. A Szkíták párducát biztosan tekinthetjük „NIMRÓD”-nak a „HŐS-PÁRDUC” ábrázolásának. Tudjuk azt, hogy NIMRÓD személyét hatalmas misztika övezi, éppen ezért a Biblia is megemlíti a földi hagyomány misztériumába, éppen ezért a párduc szimbólumát meg kell találnunk. Mezopotámia területén sok ékiratos agyagtáblát találtak a kutatók, melyeken szerepel NIMRÓD neve. A Sumer „NIB-ÚR néven ismerték, a NIB = PÁRDUC és az ÚR = az ÚR szavunkkal, tehát együtt olvasva „NIBUR, vagyis „PÁRDUCUR”. Mint már korábban kifejtésre került a „VILÁG VILÁGOSSÁGÁNAK” ENLIL-nek a fia volt. „ENLIL” szent városa viszont „EN-LIL-KI”, melyet „NIB-RUI”-nek neveztek, vagyis Akkádul „NIPPUR” néven vált ismerté. A Sumer királyokat aszerint értékelték, hogy „NIB-ÚR, vagyis Hős Párduc jellege milyen volt, de volt még egy másik tisztelet a Sumer királyok számára, mert „DU-MU-ZI”- néven „ISTEN FELSÉGES FIA”-ként is tisztelték, aki már eltávozott erről a földi gyarló világból az at égben vigyáz reájuk. Megerősít bennünket az, hogy Akkádul „NIM-RU, melyből létrejött a „NIMRUD”, vagyis a „NIMRÓD”. A hiedelem szerint Nimród a Magyarok Ősatyja az égben tartózkodik és onnan felügyeli a NÉPET. Nagy vadász Ő az isten előtt, mert az ORION csillagkép, mely a Földünk bármelyik pontjáról látható, mert az égi egyenlítőn helyezkedik el. A Sumerek az Orionnak igen szép nevet adtak, mert Ők „SIBA-ZI-ANNA” névvel illették, mely az „ÉG HŰSÉGES PÁSZTORA”- a jelentése, ennek szellemében is tisztelték. Azt tudni kell, hogy a sémi Akkádok nem így néztek az „ORIONRA”, amely így egyenlő a NIMRÓDDAL, féltek tőle, mert a sémik nagy ellensége volt NIMRÓD. Az a hiedelem járta a sémi népek világában, hogy Nimród megbosszulja azt, hogy a békés Sumerek földjére olyan kegyetlen módon törtek rá, a javakat elvették és az ott élő Sumer népet, viszont földönfutóvá tették.

/Adacsi Veszelszki Ferenc/