Nyelvemlékeink Nimród által 2.

Ami a Nimród képet illeti a magyar hitvilágban úgy maradt fenn, hogy Nimród az óriás, a hatalmas, és a jóságos uralkodó, ki a népének elhozta a tudást, a nyelvet és az írást és annak a tudományát. Gondos uralkodóként végezte a dolgát és a tudást a Magyar nép kiválasztott fiaira hagyományozta, akik nem mások, mint a „MÁGUS PAPOK”, akik örökölték a tudást az égi törvények titkait.

                                          

A Magyarság és a vezetőjük a hatalmas Nimród egyes vélemények szerint keletről költözött „BAKTRIÁBA” a Hunok országába, amelyet „HUNNIÁNAK” neveztek. Így emlékezik meg a történelem hajnalán élt Nimródról azt tudatva, hogy Nimród a fekete Kusok gyermeke volt, aki az emberek számára felfedezte a tudást és a mágiát, mind ezt el is rejtette a csillagok között, hogy az avatatlanok kezébe ne kerülhessen. Azt viszont a hagyomány megőrizte, hogy az embereknek adományozta a bölcsességet és a tudást, a tudományt, ezzel rejteki úton megismert tudással felruházta a Mágus papokat, akik viszont a népet oktatják, mindazon ismeretek elsajátítására, amelyek a nép életét szebbé és jobbá teszi. Nimród ősatyánk cselekedeteit követően itt a földön egyre szaporodnak az ellenségei, és az életére törnek, éppen a vérontás elkerülése végett az ég csillagai, közé menekül, és onnan ellenőrzi, hogy a mágusok hogyan adják tovább a Népnek a titkokat, figyeli a népének a múltját, a jövőjét. Tudjuk azt, hogy más népek, így a görögök és az asszírok is merítettek a Nimród hagyományból, mert a Nimródról tudták, hogy ismeri a világot, ura a mágiának és azt is tudták róla, hogy a hagyomány továbbadásának is a mestere. A ránk hagyományozott hagyományból tudjuk, hogy az Asszír városok alapításánál is jeleskedett és jelentőset alkotott, mert a hagyomány úgy tudja, hogy Nimród alapította NINIVÉT, majd NIMRÓD ( Nimrud ), melyet KALHU néven is ismerünk. SZTABON görög történetíró szerint „SEMIRAMIS” fia „TAMMUS” révén jut a nap kultuszhoz és ezt a kutatások részben már meg is erősítették. Tehát a Szemiramisz életével kapcsolatban tudjuk azt, hogy a SZÍR „DEKETO” gyermekeként látta meg a napvilágot, Askelon (Aszkelón) városában született és anyja kivitte a vadonba, ahol a galambok etették a csőrükbe hordott tejjel, addig, amíg egy Szemiramisz nevű ember (pásztor) meg nem találta, a pásztor felnevelte a kislányt. Oly csodálatosan széplány cseperedett föl, hogy azt meglátta a „NIMMUS” (Nimmusz) Asszíria királya és az első látásra beleszeretett a gyönyörű hajadonba és feleségül vette. Élete során számtalan csodát tett és az élete végeztével galamb alakjában végleg elrepült a földről. Igen tisztelt olvasóim szeretném azokat meg nyugtatni, akik a Bibliából ismerik a Bibliai ősatyánkra vonatkozó ismereteket, vagyis a Júdai keresztyénség hitvilága szerint ÁBRAHÁMOT kell tekinteni a mi ősatyánknak. Azt hiszem, ki kell ábrándítani mind azokat, akik el is hiszik a Bibliai magyarázatot, mert ez a zsidókra és minden szemita népre igaz a bibliai magyarázat, de nem igaz a Turáni Népekre, de különösen nem igaz ez a Magyar népre, a Magyar fajra. A Magyar nép ősatyja nem lehet más, mint az ősi hitvilágunk „NIMRÓDJA” a Föld és az ÉG nagy vadásza, ki elhozta nekünk a tudást, a szeretetet és nekünk adta a MÁGIÁT a mágus papjain keresztül. Ha ez így van, akkor miért nem várhatjuk el, hogy több tisztelettel és atyai szeretettel legyünk irányában. Nézzük meg a mítikus világban, hogyan született meg a mi ősatyánk Nimród. Egyszer történt vala igen régen „INNANA” a „NAPISTI” (Napisten) lánya letekintett a Földre és URUK városában lévő szent kertben ott állt az Ő „HULAPPU” nevű (HU-LU- PA) fája és ennek a fának a tetején van IM-DI-GUD-nak a fészke, a fa aljában viszont lakik egy kegyetlen mérges nagy kígyó. Az ágak között meghúzódva él egy romlott „NŐ”-személy, amelyet „LILIT”-nek hívnak. A kertben a fa mellett sétál Nimród és Innana, meglátja őt és kéri az apját a „NAPISTIT” engedje Őt le a földre. Mondá, „akkor földi törvények szerint kell élned, ugyan úgy földi halandóként, ami azt jelenti számodra, hogy a földi életed után le kell menned az alvilágba oda, ahova az Én fényem már nem ér el, ott az alvilág ura nem más, mint „KI-GAL”, vagyis „ER-AS-KI-GAL”. Tudd meg azt, hogy ottan már segíteni neked nem tudok”. Innana vállalja a földi életet, mert az első látásra megszerette „Nimródot”, akinek álmában megparancsolta, hogy vágja ki a „HUL-LAPU”-fát és készítsen belőle nászágyat (Prof. Dr. S. N Kramer)- szerint oltárt (Nimród agyonüti a kígyót) a kígyó a megtermékenyítés szimbóluma és így a megtermékenyítés feladata Nimródra száll át. „IMDIGUD” ott hagyja a fészkét és „ENKI” „EA-hoz” megy, az ékiratos tábla törött és olvashatatlan, mondja ezt Kramer Prof. A következő rész már Nimród házasságáról szól, arról, hogy menyasszonyt választ a szüzek közül. Nimród és Innana földi halandóvá lett isteni személy házasságát mi sem bizonyítja jobban, mint a sémi Akkád himnusz, amelyben leírják az „ISTÁR” alászállása az alvilágba című történetet, amelyet már korábban ismertettem (Az Istenek című fejezetben) Istár felajánlkozik Nimród – nak, aki az ajánlatot visszautasítja és így Ők a világvégezetéig örök ellenségekké, válnak.

Ebből a részből és a történésekből jól látható, hogy a sémi AKKÁDOK lemásolták a Sumer Himnuszt, amely az utókorra maradt. A fent említett Himnuszt átírták a maguk szája íze szerint, és a történeteket megváltoztatták. Tudjuk a Nimród a sémiták legnagyobb ellensége volt, tehát az emlékét is ki akarták irtani az átírt himnuszból. Amikor a sémiták lerombolták Nippurt, még a szent ligetet is elpusztították, tehát ezzel is demonstrálták, hogy az ősi hit idegen a számukra, az is lehet, hogy sok mindennel nem tudtak mit kezdeni. Jól látszik a Sumer Himnuszokban leírtak teljesen mások, mint, amit a sémiták, Akkádok leírtak és átírtak. Az eredeti Sumer Himnusz alapján IN-NANA a földi nevén EN – EA- néven Nimród felesége lesz. EN-EH-név „Isten templomát”, vagyis „Isten lányát” jelenti. Az alvilágba való alászállás úgy értendő, hogy a földi életét befejezve „Kramer Prof.” Az alvilágból való alászállásról azt íja, hogy a „Kiszabadításra két meztelen –SZEXLES- megy utána KUR-GAR és GAL-TUR. Kramer Prof.szerint az egyik ENÉH= Innana”, tehát földi emberként meghalt és így szála alá a „Mélységek birodalmába”. Az ékiratos táblák nagyon sok homályt fednek, mert nincsen olyan bizonyíték, amely egyértelművé tenné mind azt, amit a már megfejtett táblák az utókorra hagyományoztak életvizet a másik az élet eledelét, viszi el Nimród feleségének Innanának. A Teremtéstörténet egy új és egyben csodálatos részéhez érkeztünk el, mert Innanát meglátogatja a földön született két fia, akik elvitték az anyjukhoz a szeretetet. Ez az a pillanat, amikor Innana szarvassá, vagyis „CSODASZARVASSÁ” változik. Nimród két fiát HUNORNAK és MAGYARNAK hívták. A fenti történetet részletesen megtaláljuk a „TARIBI-UNGOROSZ” néven ismert „Csodaszarvas”-legenda ősi Sumer ékiratos tábláiról. A legérdekesebb dolog ebben a kérdésben az, hogy a sémi Akkádok már hozzájárultak a legenda módosulásához, mert a fent maradt táblákat nem pontosan másolták le a saját nyelvükre. Ezzel a megállapítással Kramer Prof. az értekezésében egyet ért. Innana földre szállásával és Nimróddal kötött házasságából kialakult a népünk valódi „Istenanyát tisztelő kedves szülőanya”, amely a magzatját a Földre szüli a „HUNORT és a MAGYART”. Ez a valóságos elhivatottság a földi népe kedvére, mert a mi égi „Csodaszarvasunk” az égi rejteki útján viszi a szarvai között a „NAPKIRÁLYT” a Magyar Nemzetünk igazi eredet mondájában. Elmondhatjuk a népek eredetmondájában, sehol nem találunk hasonlót. Szent állattal történő megtermékenyítést sok helyen találunk, így a Görögöknél ZEUSZ hattyú alakjában termékenyít, míg mások titokzatos farkastól eredeztetik magukat, ilyenek a „VASHUNNAK” nevezett Fehér Hunok, vagy említhetem EMESE álmát, aki a „TURUL”-tól esett áldott állapotba, álmába. A Magyarok a „Napkirályt” és az „ÉLETANYÁTÓL”-való származásunk misztériuma a „Csodaszarvas”, vagy a felhőben való eltűnés (Menybemenetel).

Az Isteneknél minden lehetséges, a HUN – MAH – GAR = Magyar Nemzet alapításának a története mind odafenn az Égbe követhető az égi rend szerint, vagyis az égi törvények szerint. Úgy gondolom nincs a földnek még egy olyan népe, amely ilyen szép és csodálatos eredetmondával rendelkezne, mint a Magyar nép. Ebből következően nem csodálkozom azon, hogy a környezetünkben élő népek ellenségesen viseltetnek velünk szemben, mert a mi származásunk „ISTENI” eredetű, amíg a környező népek származására szinte nincsen magyarázat. Az ellentétek kiváltó okai alapvetően ide vezethetőek vissza és nem utolsósorban az Európában meghonosodott „Júdai kereszténység” tanaiban keresendő, hiszen még a mi (Magyarok) származási misztériumunk „ISTENI” eredetű és az Égen a csillagok járásában követhető, addig a környező népek számára nincsen magyarázat. Az ellenséges magatartás kialakulása a politikai „Istenalkotások” vallásba foglalt tételei, (kiirtási ideológiák) Júdai dogmatikák ezek hozzánk is eljutottak és eljutnak. A népünk részét képező igaz magyarjaink nem veszik észre, hogy a vallás dogmatikája felhasználja a személyüket a népek iránti gyűlölet és indított halálos ítélet végrehajtóivá, és annak részeseivé válnak, mert hiszik azt, hogy a Júdai kereszténység vallása szerint az tényleg az „Isten szava”, vagy akarata, amit az ember a tetteivel, a dogma végrehajtásával megvalósít. Súlyos szavak ezek, de a nemzetünket, a népünket érintő kérdések ezek, amelyek befolyásolják az életünket, a jövőnket és nem utolsó sorban a hitvilágunkat. Tudnunk kell azt, hogy a nép a nyelvében és a hitvilágában él és nem utolsósorban a származástudatában él és éli a napjait, a holnapjait. A fentiek ismeretében a Sumer mitoszok nem választhatóak el a magyar hitvilágtól, hiszen azok a magyar hitvilágban tovább folytatódnak. Arról kell beszélnünk, hogy Nimród EN-LIL- földi fia lett az Égi megtermékenyítő beavatás megfordított, amely azt jelenti, hogy Nimród rendelkezik a megtermékenyítés eszközével, és fiakat nemz a Népe szaporodása érdekében. Ebből következően nem az EN-KI-EA- a megtermékenyítés eredeztetője, hanem IN-NA-NAaz ISTENANYA, (Magnamáter a Földanya), vagyis a szűzen fogant „SZÜZANYA”, a fentekből következően az IM-DI-GUD-ra nincsen szükség, mert a felső világba történő felemelést már elvégezte, felszállt, elrepült. Így a romlott „NŐ” megjelenítése is feleslegessé válik, mert nincsen rá szükség, tehát az esetünkben felesleges. A Magyar hitvilágban jól megfigyelhető „Innana” az Istenanya” földre szállva példaadással hivatástudatot mutat a földi asszonyainak, de különösen a „Magyar anyáknak” erkölcsből, emberi szeretetből és nem utolsó sorban anyai gondoskodásból, elkötelezettségből. „Innana” földre szállásával a mitológiai előjáték befejezést nyer, mert a reinkarnált „ISTENANYA” testet öltött a népének megváltójaként és a földi „ISTEN – EMBER”-ként és annak formájában van jelen, amelyet a Júdai SAUL rabbi átformált és megalkotta vele a Júdai keresztyénvallást, amelyet ma is az Európai népek magukénak vallanak. Azonban ez az új vallás megfosztja a népet az eredet mondáitól és elviszi őket egy olyan világba, ahol nem a szeretet az úr, hanem a hatalom és a bűn. Mint már említettem a Magyar nép hiedelemvilágától teljesen idegen a bűn fogalma és annak világa. Amikor a számító gonoszság sötét erői teret öltve „a világ  világossága” ellen támad, azért, hogy az égi törvények ne valósulhassanak meg a földön, ebből következően, így újra előjöhet az „Imdigud”, hogy az „ISTENI ANYA” ölében (méhében) megfoganva a „TURUL NEMZETSÉG” létre jöhessen. Ez a reinkarnáció hozza létre az új népet a Nimród nemzetségének a HUN-és a MAGOR NÉPET. Korábban csak említettem a „Turul” által megtermékenyített Emese álmát, amely nem más, mint a szeplőtelen fogantatás a „Turul” által vezérelve, az igazság védelmében, a „Világ világosságának a védelmében” a teljes igazság kiderítése az Emese álma az ősi hitvilágban, már eleve elrendelt „népi hivatás”-nak a teljesítése. Azt tudni kell, hogy az isteni  elrendeltetésnek mindenkor álomban jelenik meg, úgy a hitvilági teendők vonatkozásában, mint a vallásos megjelenítés formájában. Ha bele gondolunk a Mária szeplőtelen fogantatásába, akkor látjuk igazán, hogy az ősi Sumer jövendölések a „Szűztől” születendőnek hirdették a „FÉNY FIÁT” Az evangéliumok már másról írnak nem kifejezetten a fogantatás tényről, Lukács evangélista, aki itt megjeleníti a „Gábriel” arkangyalt Máriával kapcsolatban. Máté evangélista arról ír, hogy az „ÚRANGYALA” Józsefnek jelenik meg álmában, és azt mondja, hogy vegye maga mellé Máriát, mert az „Ő” fia szabadítja meg a népet a vétkeitől, a bűneitől. Tudni kell azt, hogy Máté az „Ő” népére, vagyis a Zsidó népre érti mind ezt a kifejezést. A mitológiai isten cselekvés csak úgy mondható el a hitvilági valóságnak és annak az értékeinek, hogy „INDIGUD-TURUL” az égbe ragadja a kiválasztott szüzet, azért, hogy isten válhassék belőle „TURUL-INDIGUD-dá, ugyan úgy, mint Zeusz a görögöknél, vagy a Magyaroknál EMESE álmában történt. A sémi népek a maguk hitvilágának a kialakítására a Sumer MAH-GAR= MAGYAR tudáskincset használják fel és annak a forrásanyagából merít szinte minden nép. Mi magyarok egyenes ági örökösei vagyunk a tudás népének a Sumereknek, így a hagyományaink és a hitvilágunk is megegyezik a Sumerrel és a testvér népeinek kultúrkincsével. A Magyar nép hitvilágát a „Hon visszafoglalás” – óta ezer esztendőn keresztül üldözték és erőszakkal egy új politikai vallás elfogadására kényszerítették. Mint már említettem a nép hite és az ősi hiedelem világa, benne a mítoszaival, a regéivel, legendáival tovább öröklődött apáról fiúra, ez kizárólag az ősi hagyománytudatnak és annak az erejének tudható be. Csak akkor tudjuk megérteni ezt, ha tudjuk, hogy ez a hagyománytudat „TUDATALATTI” létezésében a legősibb és így a génekbe beépülve akarva, vagy akaratlanul is az ősi tudatnak a részei vagyunk. A történelmünk során tudjuk, hogy a Magyar népet erőszakkal térítették át az ősi hitről egy politikai vallás dogmatikus hitére, a Júdai keresztyénségre, vagyis a rómainak nevezett hitre. Azt hiszem meg fognak érteni az igen tisztelt olvasóim azért, mert a népünk ősiségének vallásos kegyelettel ápolt méltóságát sértette az erőszakos térítés, és ez tovább erősítette a népben az ősi hitnek a hagyomány ápolását az újabb és újabb generációknak adták tovább. Tudatosan, vagy öntudatlanul is őrizték a hagyományokat, igaz az ősi hagyományok tiszteletében némult el a nép, megőrizve a hagyományait és elfogadva az új római vallást. Ma is él a nép ajkán a legenda az ősi múltról, az ősi hagyományokról, bármennyire is igyekeztek kiölni a népből ez nem sikerült az új vallás képviselőinek, a júdai keresztyén papságnak. A térítés durva módszereit némán tűrte a nép, ha kellett a megaláztatást is és a szolgaságot is vállalva, mert így tudott megmaradni a nyelvében az ősi hagyományaiban tiszta igazhitű magyarnak, Magyar nép történelmi megaláztatásai, csak megerősítették a hagyományait, az ősi múltját, annál makacsabbul őrizte és a „NIMRÓDI” eredettudat éltette a történelme során a magyar embert, a Magyar népet. Ma már nagyon sokan nem tudják ki is volt az a „NIMRÓD”, amelyet a Biblia is említ, de azt azért tudják, hogy a Magyar nép a Bibliai vadásztól származik. Ha a magyar ember nem többet, de annyit ma is tud az eredet származásáról, akkor micsoda hatalmas erő, ami hatalmat ad a lelkiségnek, a hagyománya teljes körű megismerésére és annak tudatosítására. Ezzel a kis kitérővel szeretném, ha minél többen részleteiben is megismernék az ősi magyar hagyományokat, az ősi vallásunkat, a fény és a tudás világát, mert nem a mi hibánk, hogy ezt korábban nem ismerhették meg, mert a politikai viszonyaink ezt nem tették lehetővé, de a júdai keresztyén tanok, viszont az ősi hitet „ERETNEKNEK”, ha durvább módon fogalmazunk „BARBÁRNAK és POGÁNYNAK” minősítették. Tudjuk jól, hogy az igaz hit bizonyítékait az ÉG törvényeiben és annak törvényszerűségeiben kell keresni, nem úgy, mint a júdai (Saul rabbi) keresztyénség megszervezett keresztény vallás dogmája azt elrendeli, és egyben hirdeti.

/Adacsi Veszelszki Ferenc/