“Az intuíció evolúciója”

Talán veled is előfordult már, hogy eszedbe jutott egy rég látott ismerős és a következő sarkon pedig belebotlottál az illetőbe. Vagy éppen megérezted, hogy egy adott helyen és időben ott kell lenned, mert valami fontos dolog fog veled történni. S úgy is történt… Ilyenkor a lényed egy mélyebb része lépett működésbe, és segített a nem anyagi valóság megnyilvánulását észrevenni. A köznyelv ezt hívja intuíciónak, a hagyományos tudomány pedig érzéken túli érzékelésnek  nevezi, bár nem igazán tud vele mit kezdeni a hagyományos anyagelvű megközelítés keretei között. Potenciálisan mindenkiben létezik ez a képesség, mely mindig is megragadta az emberek fantáziáját. Valószínűleg azért, mert ösztönösen ráéreztek, hogy az igazán fontos dolgok kivétel nélkül a fizikai érzékszervek számára elérhetetlen valóságtartományból származnak, ahová csak az intuíció és az intuitív tudás segítségével jöhet létre a bepillantás, ami mindig különleges lehetőségeket rejtett. Ősi elfelejtett tudásunk -e morzsájának érkezett el az evolúciós fejlődése az emberiség számára. Mindenkinek saját egyéni ütemében kell hagyni ennek kiteljesedését, erőszakkal ezt a tudást nem lehet vissza szerezni. A kérdés az – hogy miként változtatja  meg életünket?

Az intuíció a tiszta szellemiség természetes megismerésformája, melyet az anyaglátó értelemtől nem zavart állapotban a teljesség, a világosság, a mélység jellemez. Teljes, mert közvetlen és formák segítőmunkája nélkül való, világos, mert egyszerű szemlélet és nincs szókereső tagozódása, mély, mert a valóságból korlátlanul merít és nincs szüksége közvetítő munkaeszközökre.

(P-FCs)