Nyelvemlékeink Nimród által 5

Ébresztő a magyar kutatásnak, ébredjünk fel a mély álmunkból és revidiáljuk a nézeteinket, a származási elméletet illetően, mert a külföldi tudósoknak már régen feltűnt, hogy a Magyarokat érintő kérdések kutatása terén szinte alig lehet magyar kutatót találni. Tiszteletet
mind azon kutatóknak, akik bátran vállalkoztak és ma is vállalkoznak a megmérettetésre, a kutatás eredményeinek a buktatóira. Nem kell arra várni, hogy mások megoldják ezt a feladatot helyettünk, hanem tevékenyen részt és egyben cselekvő részesei legyünk a Magyarság kutatásának, a Magyar őstörténet kutatásnak, a Magyar szellem kutatásának. Térjünk vissza a Szkíták világába és nézzük meg, hogy mit is alakított ki a hagyomány a Szkíta népekről. Meg kell állapítanunk, hogy az erkölcsöt mindenképpen lelkiségként élték meg az erkölcsi tanokat, de azt sem csak az egyének, hanem az egész társadalom felfogását és életmódját is meghatározta és irányította. Bizton állíthatjuk, hogy ez úgy működött, mint ha nemzeti vallás lett volna. Tudjuk azt, hogy semmiféle hierarchikus szervezet erre nem épült rá spontánul, ennek ellenére érvényesült az a híres Szkíta erkölcs, a Szkíta világ alakította így. A Szkíta hitvilág sarkalatos elemeit mind megörökítették a híres aranyművességükben, vagyis a szkíta kincsekben, azokon található művészi ábrázolásokon, de tudjuk azt, hogy ismerték a
„Világ világosságát” az „Egy igaz Istent” a „Fény Fiát” a „Fény Szüzét”.

A fent felsorolt Isteni személyeknek az alakját, illetve a tevékenységét, oly művészien tudták ábrázolni, amely már a tökély szintjét elérte a művészi ábrázolásuk. A híres ERMITÁZS gyűjtemény a látogatót lenyűgözi, különösen akkor, ha meg is értjük, hogy mit is akar tudatni velünk az ötvösművész, jól látszik a mitológiai alakok mellett, hogy a maguk szabadságáért is sokat küzdöttek, mert örökös téma a Szkíta harcos tevékenysége, a ló szeretete és a harcosok tisztelete. Az ellenségeik sok negatívot emlegetnek róluk, mert fenevadaknak tartották őket, mert olyan nyílzáport zúdítottak az ellenségre, hogy viharként hullott rájuk. Aki nem ismeri a NIMRÓD hagyományt, az nem tudja érzékelni a Szkíta testvéri jósággal az általuk alkalmazott kíméletlen harcmodort Ennek egyik oka lehet a Szkíták Istenükbe való hite, tiszta erkölcsű életük az „Égi Nimródban való hitük” segítségért nem folyamodtak, mert tudták azt, hogy a harcokban csakis teljes odaadással lehet eredményt elérni. A harcba indulás előtt nem az ég Istenéhez fordultak segítségért, hanem a halottak országában lakó „NIB-ÚR-TA”-t kérték arra, hogy adjon nekik a Szkíta harcosoknak „NER-GAL-i erőt. Ebben a Nergáli segítségben hittek és ez a hit tette Őket legyőzhetetlen harcosokká. A hitükből kizárták a „JÓ ISTENI” segítséget, mert tudták azt, hogy a fegyveres vetélkedést az emberek teremtik meg és éppen ezért az embereknek is kell megoldani a felmerült problémákat, ha fegyverre, akkor fegyverrel. Tudták azt, hogy az Istennek a fegyveres konfliktus megoldásához nincsen köze, mert az emberek által való konfliktusokról van szó. Az Istenek a Sumer- Szkíta hitvilágban teljesen más szerepet töltött be, mint más Népeknél a hit és a hiedelemvilágukban. A Sumer- Szkíta Népeket nem fenyegette a pokol rémülete, vagy a mennyország díszes világa, mert az érdemtelen volt és nem is ismerték. A HUN – SZKÍTA Népek a földi létben éltek és annak szellemében cselekedtek. A Sumer felfogás szerint voltak égi lakók és léteztek a földiek. Az égi lakó a holtak birodalmába került, ahonnan bármikor az élők árnylelkébe visszatérhetett. Ha valaki nem ad tiszteletet az ősöknek, akkor a visszatérő árnylelkek a halottak országának minden átkos betegségét, rosszaságát, rosszindulatát a tiszteletlenekre átadja. Ezért volt az, hogy a lakomákon, vagy vendégségben az első pohár italból kiloccsantottak a földre, mert így adóztak a halottak emlékének. Ez a felfogás csak megerősíti az ősök öröklétben való hitét a „HALOTTAK BIRODALMÁBA”, mert ha valakire rá öntik az életvizét az új életre kel (lásd a fenséges NAP járását a házainak a látogatásakor ). Az égi lakók ura nem más, mint „EN-LIL” az életet adó és az életet őrző Istenanya „IN-NA-NA”, vagyis „INNANA”. Mint tudjuk Innana Nimród felesége volt, amely két fiat szült Nimródnak „HUNORT és MAGORT”.

A Nimródi hagyomány felidézése ma nem könnyű feladat, mert az ókor nagy történésze Herodotosnak sem volt könnyű, amikor azt írta le, hogy Herkules íját három fia közül csak a Szkíta tudta felhúzni. Ez a feltevés onnan ered, hogy a valóságban a Szkíta Hun Magyari Népek készítették azokat az íjakat, amelyeknek csodájára jártak, ha tudták volna, hogy hogyan készítették ezeket, a visszacsapó íjakat. A Szkíta Hun Népek készítették azokat a messze hordó íjakat, amelyekhez hasonlót nem találunk az ókor folyamán. Ebből azt is megtudjuk, hogy az íjkészítés művészi mestersége a kettős Nimródi hagyomány egyik részét képezi. A Szkíta harcos, amikor az íjat készítette valószínű, hogy felnézett az égre és erőt kért az „ORION-NIMRÓD”-tól, hogy olyan kiváló legyen az íja, mint az égi ősatyjáé, akinek az íja a csillagok között fenn ragyog, ha úgy akarja a föld minden pontját, eléri a nyila, természeteden, ha Nimród is úgy akarja. Ha a Szkíta harcos elkészült az íjjal, akkor „NERGAL”-hoz szólt és kérte, hogy a csatában az alvilági szörnyek minden erejével legyen a segítségére. Valószínűsíthető az, hogy a Nimródi kettősség a „Népére vigyázó nagy vadász az Úr előtt és a halottak országának Nergál-ja átélte a pusztításokat, mint ahogyan Herkules is a pokol ördöge”. Láthatjuk a keleti őskultúrából a görögök jókora szeletet kivettek a maguk kultúrájának a javítására. Az általuk barbárnak nevezett kultúra már megfelelt nekik, mert a mondanivalójukat tudták vele kifejezni és gyarapítani. A Nimród –Herkules megmaradt az ördögarcúnak nevezett NERGALLAL együtt. A Szittya őseink sohasem kérték a „Jó Istent” arra, hogy segítsék meg a harcosokat a győzelem elérésére, mert erre nem volt szükségük. A Szittya őseink azért imádkoztak, hogy a naperőn át megmutatkozó hatalmashoz, valamint az „ISTENANYÁHOZ”, ki a Szkíta- Szittya mitológiában magán viseli a Mezopotámiai „SZŰZANYA- INNANA” jellegének minden szimbólumát. A Szittyák sohasem kérik arra, hogy segítsen nekik a háborúkat megvívni. Tudni kell azt, hogy az alapelv, amiből kiindulnak az nem más, mint a tízparancsolat egyik tétele, hogy ne ölj. A háború öléssel jár és ez a dolog motiválta a Szittya embert arra, hogy az Istentől erre a tevékenységre nem kér és nem is kérhet segítséget az égiektől. 

Befejezésképpen látható az előzőekből, hogy milyen szép és egyben összetett a magyar mondakincsünk, szerteágazóak a hagyományaink, de viszont az eredetmondáink a világirodalom legszebbikei közé tartoznak. A mi feladatunk nem más, mint az általunk ismert ősi hitvilági anyagainknak az olvasókkal való megismertetése. Mondanivalóm szolgáljon arra, hogy a Szittya Hun Sumer MAH-GAR = Magyar hitvilágunk megőrzése mellett a hagyományainkat megőrizve ez mind az őseink tiszteletéhez vezessen. Úgy gondolom, vissza kell térnünk az ősi hagyományainkhoz a kialakult ősi gondolkodásunkhoz, amely lehetővé tette azt, hogy a világot a maga nemében és formájában tiszteljük.

Ha nem térünk vissza az ősi hagyományainkhoz, akkor a Magyar Nemzetre csak a pusztulás és a további felejtés jut, mert mint már említettem az „AZ ÉLETÁGAT a KÍGYÓ LASSAN FOGYASZTJA”, amely azt jelenti, hogy a Nemzet tudata folyamatosan leépülőben van, ez nem jó sem nekünk és különösen nem a Magyar NEMZETNEK. Nem elhallgatni kell a múltunkat, hanem tenni azért, hogy minél jobban megismerjük, és az ISTEN adjon erőt arra, hogy szebbé és jobbá tegyük a jövőnket. Kell, hogy legyen a „MAGYAR NEMZETNEK” tudata, mert ez vezeti ki a Magyart az ezeréves mély kábulatából.

/Adacsi Veszelszki Ferenc/