Az aztékok

A XII-XIII. század folyamán, északról nyomultak be a Mexikói-fennsíkra, ahol 1325-ben Tenochtitlan néven megalapítotják központukat.

a. gazdaság és társadalom: öntözéses földművelést folytattak, a mocsarakban ún. chinanpa-rendszert hoztak létre: előbb cölöpöket vertek le, melyekre nádfonatot, majd iszapot terítettek, ezáltal termőföld-szigeteket alakítottak ki. Sokféle növényt (kukorica, paprika, tök, bab, stb.) termesztettek, sőt még bizonys kaktuszféléket (pl. agapé) is, melyek nedvéből a pulque nevű szeszesitalt készítették. Állattenyésztésüket tekintve leginkább szárnyasokat (pulyka, kacsa), ill. nyulat és kutyát (utóbbit étkezési céllal is) tenyésztettek. Iparuk fejlettebb, obszidiánból (fekete vulkáni kő) készítették a kardok élét, ill. késeket. Elterjedt volt a fonás, szövés (pl. tipikus aték köpeny); ismerték a rezet, melyből pl. rézbaltákat készítettek.

b. kereskedelem:

a piacokon óriási árúbőség figyelhető meg, fizetőeszközként (általános egyenértékesként) kakasbabot, rézbaltákat, ill. aranyport használtak.

c. társadalom:

hódító nép lévén az azték társadalom vezető rétegét a fegyveres arisztokrácia, legjelentősebb részét a közrendűek alkotják. Engedélyezték a válást is, a gyermekek közül ilyen esetben a lányok az anyával, a fiúk az apával maradtak. Jelentős volt az idősek tisztelete.

d. politika:

az azték állam nem egységes. Jelentős hódításokat folytattak az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, de bizonyos területeket – ahol a várható ellenállás túl erős volt – egyszerűen megkerültek. Legjelentősebb uralkodójuk Montezuma (Mohtezuma, 1503-1520) volt, akinek arcképe a spanyolok közvetítésével fennmaradt. Az uralkodó tkp. szakrális vezető (is) volt, akire az alattvalóknak nem volt szabad rápillantaniuk. A spanyolokkal szemben tehetetlennek bizonyult.

e. kultúra: kultúrájuk sok elemét a mayáktól vették át, fejlett az építészet (piramisok), az írás. Vallásukra jellemző a naptisztelet. Bizonyos időszakonként (52 év) naptáruk igazításával összefüggésben világvégére számítottak (a be nem következett világvégék után hatalmas ünnepségeket rendeztek). Nagy volt az emberáldozatok száma (évente kb. ötven), gyakorta rituális emberevést is végrehajtottak. Az áldozatokkal adtak hálát az isteneknek a világ megteremtéséért, ill. bizonyos esetekben így akarták biztosí tani azt, hogy a nap másnap is felkeljen.