A Megszületett Tér IV.

Hallgass ó ember a bölcsesség szavára,
hallgasd Thoth-ot, az atlantiszbelit.
Ki ingyen adja bölcsességét, melyet
a ciklus tér-idejéből gyűjtött; titkok tanítója ő,
Thoth, a hajnal Napja, a Fény gyermeke,
hajnali csillagként fénylőn sugárzik; ember tanítója,
a mindenségből való.

Régen gyermekként Atlantisz
csillagai alatt, mely a múltban víz alá került,
álmodtam az emberek fölötti titkokról.
A csillagokba jutni vágyott szívem.
Évről évre tanultam a bölcsességet, egyre újabbat,
követve az utat.
Mígnem végül lelkem nagy kínban elszabadult
láncaitól és elértem a felszabadulást.
Megszabadultam a földi fogságból és a test
szorításától. Az éjszakában villámként cikáztam,
előttem feltárult a csillag-űr.
Szabad voltam az éjszaka fogságától.
Így a nagy űr határáig hatolva bölcsességet nyertem,
mely túlmutat a véges emberen.
Messze az Űrben lelkem szabadon szállt a fény végtelen körében,
a tudáson túlra ahol a bolygók gigásziak és a képzeleten
[felülállanak.
Megtaláltam ott is a Törvényszerűt minden szépségben,
mely elevenen működik az ott lakók között csakúgy
mint az itteniek között.
A végtelen szépségében szállott lelkem,
a távoli térben lakoztak gondolataim.

Megpihentem egy szépséges bolygón.

Hol harmónia uralta a teret.
Alakzatok jöttek sorban,
Hatalmasan és nagyszerűen mint a csillagok az éjben;
Harmóniában, egyensúlyban emelkedtek elő
a kozmikus szimbólumai, melyek a törvényt hirdetik.
Sok csillagban lakoztam, sok emberi faj világában;
voltak kik mint a hajnali Nap hatalmasok voltak,
mások az éj sötétjében botladoztak.
De ezek közül mindegyik felfelé tartott.
A magaslatokból a mélységet kutatták,
és időnként a fényesség birodalmába jutottak,
miután keresztülhaladtak a sötétségen és elnyerték a Fényt.
Tudd meg ember fia, hogy Fény az örökséged.
Tudd meg, hogy a sötétség egy fátyol csupán.
Szívedben lepecsételve a fény örökkön való.
Várja a szabadság eljövendő pillanatát
várja, az éj fátylának fellibbenését.
Találtam olyan fajt, mely meghódította az étert.
A tértől szabadon, de embernek megmaradva,
az erőt használta mely mindennek alapja.
Messze a térben egy bolygót építettek a mindenséget átfogó erőből;
Alakzatokba sűrítették és egyesítették az étert,
szándékuk szerint.

Minden faj tudományát meghaladva, hatalmas bölcsességük által
a csillagok fiai ők.
Hosszú ideig figyeltem tudományuk.
Láttam miként építenek éterből aranyló gigászi városokat.
Alakítva az elsődleges anyagból,
minden anyag alapjából, az éter messze lendült.
A távoli múltban meghódították az étert,
megszabadulva a kín fogásából;
Elméjükben csak egy kép lebegett,
és gyorsan, teremtve növekedett.Aztán lelkem a Kozmoszon át tovább szállt
látva újat és régit;
Megtudtam, hogy az ember kozmikus lény
a Napok Napja, a csillagok gyermeke.
Tudd meg ember, bárhol is lakoznál,
lényed a csillagokkal egy.
Tested nem más mint bolygó,
mely a középpont körül kering.
Amikor eléred minden bölcsesség fényét szabad leszel,
hogy sugározz az éterben.

Egy leszel a Napok közül, mely a sötétből világít –
egy az űrben születettek közül, mely a Fénybe nő.
Ahogy a csillagok az időben elvesztik csillogásukat,
amint fényük a Forráshoz a távolba száll,
úgy halad lelked tovább magad mögött hagyva a sötét éjt.
Alakod az elsődleges éterből áll össze,
benned a forrásból jövő Fény, melyet a körben lévő
éter egyesít, és egyre csak lángol,
míg végül megszabadul.
Emeld fel lángod a sötétből,
repülj el az éjből és szabad leszel.
Utam a tér-időn keresztül vezetett,
tudva, hogy lelkem immár szabad,
és tudva, hogy bölcsességet szabadon nyerhetek.
Végül egy olyan síkra jutottam,
mely a tudástól rejtve van, és még a bölcs sem ismeri.
Mögötte van minden ismertnek.
Akkor, hogy ezt megtudtam
boldoggá vált szívem, mert szabad voltam.
Hallgasd meg, űr szülötte, bölcsességem:
Tudd, hogy te is szabad leszel.
Hallgasd ismét bölcsességem, hogy te is élj és megszabadulj.
Nem a földről való vagy földi ember,
mert szülőd a végtelen kozmikus Fény.

Nem ismered örökséged?
Nem tudod, hogy igazi Fény vagy?
A Hatalmas Nap Napja leszel, amikor bölcsességed elnyered,
amikor a Fénnyel való egyességed tudata beléd hatol.
Most Neked adom a tudást,
a szabadságot, hogy vándorolj az ösvényen,
melyet bejártam, megmutatva, hogy igyekezettel
el lehet jutni a csillagokba.
Hallgasd ember fia, és tudj rabságodról,
és azt is tudd, hogy hogyan szabadulj.
Kint a sötétben emelkedj fel,
egyként a fénnyel és egyként a csillagokkal.
Kövesd mindig a bölcsesség szavát.
Csak ezáltal tudsz felemelkedni.
Az embert sorsa hajtja a mindenség végtelenjének Kanyarjaihoz.
Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett.
És csak a Rend által lehetsz a Mindenséggel egy.
Rend és egyensúly törvényei a kozmikusnak.
Kövesd őket és a Mindenséggel egy leszel.
Az ki követi a bölcsesség útját,
az élet virágára nyitott legyen,
tágítva tudatát a sötétségből
a Mindenség terén és idején keresztül.
A csendben mélyen időzz
mígnem minden kívánságod eltűnik.
Vágyakozástól mentesen beszél a csend
és legyőzi a szó igáját.
Az ételről visszakozva legyőzöd az étel kívánását,
mely a lélek kötődése.
Akkor feküdj a sötétbe,
hunyd be szemed a Fény sugara előtt.Irányítsd lelki erőd
tudatodra, lerázva róla az éj szorítását
Helyezd elmédbe a kívánt képet
Képezd a helyet, melyet látni kívánsz
Rezgesd erőd előre és hátra
Meglazítva lelked az éjszakában
Rezegtesd tiszta erőből
mígnem lelked szabaddá lesz.

Szavakkal kifejezhetetlen hatalmasságú a Kozmosz lángja;
az ember számára ismeretlen síkokban ég;
Győzedelmesen és kiegyensúlyozottan
harmonikus zene szól messze az ember fölött.
Zenével és színekkel dalolva,
ég a Mindenség végtelenjének kezdetétől a láng.
Te vagy a lángból jövő szikra!
Színed a lángnak színe; életed zene,
Halld a hangot és szabad leszel.
A tudat a Kozmikussal egyesülve szabad
A Mindenség törvényének rendjével egy.
Vagy nem tudod, hogy a sötétségből
a fény tova száll. A mindenség szimbóluma ez.
Mond ezt az imát, hogy bölcsességet nyerj.
Imádkozz, hogy a fény mindenhez eljöjjön.
„Hatalmas Fény Szellem, amely a Kozmoszon keresztül világítsz,
emeld lángom harmóniában közelebb hozzád.
Emeld fel tüzem a sötétből.

Tűz vonzója, mi a Mindenséggel egy vagy,
emeld fel lelkem te, ki hatalmas vagy és erős.
Fény Gyermeke ne fordulj el.
Adj nekem erőt, hogy kohódban elnyerjem az egyesülést.
Te ki minden vagy az Egyben és Egy a mindenben.
Ki az életdallam tüzével és az elmével Egy vagy.”
Amikor szíved a rabságból megszabadult
tudd meg, hogy számodra a sötétség megszűnt
A térben mindenhol keresheted a bölcsességetnem köt már béklyó, mely a testhez von.
Fölfelé haladva a hajnal felé
szabadon cikázz lélek felfelé a fény birodalma felé
Kövesd a Rendet, kövesd a harmóniát,
szabadon haladj a Fény gyermekeivel.
Keresd és ismerd meg bölcsességem kulcsát,
és biztosan megszabadulsz.

DOREAL MAGYARÁZATA:
Thoth ezen a smaragdtáblán saját tapasztalatairól beszél azokból az időkből, amikor a bölcsességet kereste. Egy kijelentést is találunk itt arról hogy ő tanító.
Lelkének béklyóiból való elszabadulása tudatának első kivetülése. Ezáltal képes volt arra, hogy a tér és az idő titkait kutassa. Más bolygókat is bejárt, míg végül elért a fény belső köréhez, az első dimenzióhoz. A szépség bolygója a hét belső bolygó egyike, amelyek a kozmikus tudatot körülveszik az első dimenzióban. A sorban mozgó árnyak a megvilágosodottak csillagközi porból lévő ködtestét jelentik. Thoth képes volt minden naprendszerbe eljutni és ott a fejlődés szintjét
felmérni, legyen az a mi naprendszerünkhöz legközelebb vagy legtávolabb eső naprendszer. Látja, hogy emberek tervezik mindazokat az életformákat,  melyeket a tudatos tudat hoz létre, annak ellenére, hogy azok a formák ritkábbak a földi ember alakzatainál. Az éter legyőzői az Antares-beliek voltak, akik ugyanazok mint akik a múltban a földre jöttek. A múltban megoldották a bolygóközi utazás nehézségeit, mivel ők voltak a legmegvilágosodottabbak a
naprendszerükben. Az anyagon és a formán képesek voltak uralkodni. Az  Egyetemes Anya által mindent, amit csak akartak meg tudtak teremteni. Thoth megtapasztalja, hogy az ember egyetemes lény, ott van a tér minden részében és a kozmikus tudat integrált részét képezi. Az ember alakja, amennyiben annak anyagára gondolunk ugyanaz mint a csillagok alapanyaga. Éppúgy mint ahogy a bolygók központi bolygójuk körül keringenek, úgy kering az ember fizikai teste a lélek körül. Amikor valaki megszabadította tudatát a rendnélküliség sötétjétől, azon mesterek sorát gazdagítja, akik a kintről érkező negatív behatásokon dolgoznak. Az ember testét az elsődleges anyag, a kozmikus por alkotja, ugyanúgy mint az étert, amelyben a bolygók lebegnek. A tér misztériumainak a megoldása fényt derít számos Törvény megnyilatkozásra, melyeknek egyébként nincs magyarázata. Thoth immár tisztába kerül azzal, hogy az igazság  drágaköveinek a skáláját miként derítheti fel a végtelenségig, egészen addig a pontig, ahola következő ciklus elkezdődik. Thoth szabaddá vált, mert felismerte, hogy az igazság határtalan. Immár az örökkévalóságig gyarapíthatja tudását.
Az ember valójában nem földi vagy anyagi származású, hanem maga az isteni tűz.
Thoth átadja a kulcsot, hogy miként lehet megszabadítani a tudatot az anyag rabságából. Ez a szabadság megnyitja az utat más síkok és világok felé. Amikor ezt az ember eléri már nincs lekötve; rálelt a szabadságra. Csak a tudáson keresztül válik képessé a földi test hátrahagyására és arra, hogy a Fénnyel egyesüljön. Ahogy a tér is rendezett és a törvény alapján épül, így az embernek is
rendet kell teremtenie magában, hogy saját lényéhez emelkedjen. Amikor
a rend és a harmónia lénye minden részében tökéletessé vált, már nincs az
anyagi síkhoz kötve. A törvény által a harmónián keresztül a kozmikus síkra juthat. A tudatnak a testtől való elszabadítására legalkalmasabb a solar plexusnak (a gyomorszáj környékén, ez a test Élet Virága) kiterjesztése, és az
életerő rajta keresztül történő áramoltatása, úgy hogy a test élettel teljen
meg amikor az ember a tudatot elszabadítani szándékozik, egyébként a tudat vonakodik majd. Ezután a külső érzékingerek kizárása következik, amelyet egy rövid böjtölés előz meg. Miután az akarat csendet teremtett és az tökéletessé válik a tudatot összpontosítsuk a tobozmirigyre, és el kell gondolni egy képet arról a helyről, ahová jutni szeretnénk. Azután egy erőteljes akarati igyekezel
irányuljon a sajátos görbékre (lásd a Testvériség leckéi c. könyvet), és testedtől elszabadulsz. A kozmikus tudat a szó szoros értelmében ez első dimenzióban van. Ennek harmóniája és rendje olyan, hogy míg az ember anyagi síkon él,
nem érzékeli annak tökéletes mozgását. Az ember lelke isteni tűz, egy láng, mely a Nagy Tűzből származik, amellyel egy a természete. Az ember a sötétségben világít, bár ereje és rendje különbözik a Nagy Tüzétől. Az ima valóban egy parancs, és az a célja, hogy harmóniát illetve kapcsolatot létesítsen a lélek vagy tudat és a kozmikus tudat között. Amikor az ember teljesen felszabadította lelkét az anyag vonzásából, már nem célpontja többé a rendnélküliségnek vagy a negatívnak, és így a bölcsességet annak forrásánál keresheti.

/Fordította: Hevesi Mihály, szerkesztette és lektorálta: Bakos Attila/