Ragaszkodás és elengedés…

Gyermekkorban teljesen rendben van, hogy ragaszkodunk szüleinkhez és játékainkhoz.
De felnövünk… és sok esetben visszük magunkkal e megszokást…
Ilyenkor is van, hogy ragaszkodunk tárgyakhoz, személyekhez. Szinte érezzük, hogy milyen erősek vagyunk, ha az a tárgy vagy személy körbevesz minket. Pedig fel kell tudnunk ismerni azt, hogy ez nem helyes, mert nem függhetünk sem tárgytól, sem pedig mástól, mert akkor nem a saját utunkat járjuk (Egyébként az ilyen fajta függőség a koronacsakrát képes elzárni a megfelelő áramlástól). Magunkból merítsünk erőt, mert igenis képesek vagyunk rá és természetesen bízzunk saját képességeinkben.

Amikor egy ember elkezdi egy másik ember életét élni, ami nem más, mint az, hogy fontosabbnak tartja, hogy mi van a másikkal, ahelyett, hogy saját dolgaival foglalkozna, olyankor igencsak lesiklik saját ösvényéről és problémákat idéz elő magának, amit aztán nem ért, hogy miért van. Ilyenkor is kapja a „pofonokat” az élettől, hogy visszataláljon saját medrébe.

Érdekes ez a szituáció. Pedig igaz.

Meg kell tanulnunk úgy hozzáállni egy másik emberhez, hogy ne rakjuk magunkat „rabságba” mert akkor minden összeomlik és nem éppen a legegyszerűbb kimászni belőle. Nem azt mondom, hogy ne szeressünk. Mert igenis okozzunk örömöt a párunknak, hozzátartozóinknak és másoknak, de nem kell irányítani, rendezgetni, és nem kell figyelni minden cselekedetét. Ezzel csak magunknak ártunk, mert így már nem magunkra figyelünk! Ilyenkor azt hisszük, hogy kezünkbe tartjuk a dolgok menetét miközben a másik ember energiája hálóz be bennünket és mindezt csakis saját magunknak okozzuk.

Ha magunkra összpontosítunk, akkor a környezetünkre is rálátunk teljes mértékben.
Ha tudatosul ez bennünk, akkor már egy lépést tettünk a felé, hogy kimásszunk ebből a slamasztikából. Elkezdjük ezt az érzést megszüntetni, ami arra késztet, hogy a másikat figyeljük szüntelenül, hogy a másik életét éljük.

Mindenkinek megvan a saját útja és feladata, amit itt ezen a világon véghez kell vinnie. Ez alól kibújni nem lehet. Nem szaladhatunk el előle, mert utolér.
Ha megfigyeljük és megtaláljuk saját belső világunkat, akkor rálelhetünk az igaz boldogságra és szeretetre, ami harmóniát idéz elő bennünk és így a környezetünkben is.

Éld az életedet és ezt kizárólag a jelenben tedd!
A saját jelenedben!

sZs /Mennyei Próféciák/